Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Güntner Péter: A soproni prostitúció szabályozása és szerkezete országos összehasonlításban a századfordulón
gető levelei számottevő szerepet játszhattak a soproni szabályrendelet közeli megszületésében. A betegség továbbadásának megakadályozására a prostituáltakat szigorú orvosi felügyelet alá helyezték, mely a mai helyzettel szemben meglepően rendszeres volt: orvos Budapesten eleinte négynaponta," majd hetente kétszer vizsgálta meg őket.11 12 Sopronban az 1884. évi szabályrendelet még heti kétszeri orvosi vizsgálatot írt elő (15. és 36. paragrafus), de 1888-tól már heti háromszori vizsgálat volt a kötelező.13 * Az első világháború idején a szigor enyhült: 1917-ben már csak havonta négyszer ellenőrizték az örömlányokat.1'1 Arra, hogy Sopronban ténylegesen betartották az előírt orvosi vizsgálatok számát, Bruckner Erzsébet könyvéből lehet következtetni, melyet a Híd utca 12. szám alatti bordély kéjnőinek egészségügyi vizsgálatáról vezetett. Bruckner Erzsébet és férje 1892-ben telepedtek le Sopronban, s a Starkmann házaspár, a bordélyház tulajdonosai, alkalmazta őket. Az 1894-1898 között vezetett könyvbe Brucknerné minden orvosi vizsgálatot feljegyzett, s a dátumokból kiderül, hogy az előírt heti háromszori orvosi vizsgálatot minden esetben betartották, néha az előírtnál többszöri vizsgálat is előfordult. A könyvből megállapítható, hogy a négy év alatt évente 8-9 lány dolgozott a bordélyházban, de a lányok többsége évente, félévente kicserélődött.15 * Betegség előfordulása esetén a kéjnőtől bárcáját elvették, s azonnal kórházba küldték a mielőbbi gyógyulás érdekében. Az általános egészségügyi szempontok mellett a prostituáltak szigorúbb orvosi ellenőrzése főképp a katonaság jelenlétével magyarázható: a városban állomásozó katonák száma a századfordulón csaknem elérte a 3000 főt. A „bujakor” elég gyakori betegségnek számított; évente a „lányok ” közel 30- 40 százaléka betegedett meg Sopronban. Az orvosi ellenőrzés fontosságát bizonyítja, hogy a Kőszegi út 3. szám alatti bordélyházban a vizsgálatok számára külön helyiséget is fenntartottak. Az 1880-as évektől kezdődően koncepcióváltás figyelhető meg a nyilvánosházak engedélyezését illetően, amit jól mutat az 1884. évi budapesti szabályrendelet is. A 7. paragrafus tiltotta bordély nyitását forgalmas helyen: „ kéjnőtelepek csak félreeső utcában lehetnek...oly utcában, hol templom vagy iskola van, kéjnötelep nem létezhetik, s amennyiben oly utcában hol ily telep engedélyeztetett, a nyert engedély után templom, vagy iskola létesíttetnék a kéjnötelep megszüntetendő, illetőleg áthelyezendő. Sopronban a bordélyházak kiszorulását a belvárosból lehet megfigyelni; ezután csak a külvárosokban nyíltak bordélyok. A városi tanács az 1870-es években azonban még máshogy vélekedett. 1874-ben pl. az Új utca 2. szám alatti bordélyház áthelyezésére vonatkozó kérelmét elutasította, melyet a ház lakói kérelmeztek, mivel annak belvárosi 11 Szabályok a kéjelgés- bordélyházak és kéjhölgyekről. 11/6. és 1II/2. paragrafus. Pest, 1867. október 31. A heti kétszeri orvosi vizsgálatot az 1884. évi szabályrendelet írta elő (37. paragrafus), melyet az 1907. évi rendelet (51. paragrafus) is megerősített. 11 Finck János: Sopron szabad királyi város polgármesterének 1888. évi jelentése a városi közigazgatás összes ágairól. Sopron, 1889. 47. " SVL rV.1403/d. XV. 59/1907. ' Güntner Péter: A soproni prostitúció története (1862-1918). In: Aetas, 1997. 1.60-61. (a továbbiakban: Güntner) ‘ Szabályrendelet a bordély-ügyről. 837/1884. Később ezt a rendeletet úgy pontosították, hogy bordély „templomtól. iskolától, nevelőintézettől vagy hasonlójellegű közintézettől” legalább 200 méter távolságban nyitható. (Szabályrendelet a prostitúcióról. 881-1008/1907. 30. paragrafus.) 35
