Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Bana József: A bordélyházak kialakulása Győr városában (1848-1919)
delkezésnek nem tudtak érvényt szerezni, mert a bordélyházak Budapesten is majdnem túlnyomólag a legnépesebb belvárosban vannak elhelyezve, - sőt a bárcás nők is leginkább a népesebb városrészben helyezkednek el. - S ezen állapotot nagyon természetesnek találom. Egyrészt az ellenőrző rendőrségnek előnyösebb a helyzete, mert hatályosabb ellenőrzést gyakorolhatott, hogy a rendőrszemek legsűrűbben vannak elhelyezve, másrészt ezen szerencsétlen süllyedt nők magukra hagyatva könnyebben találnak ily erősebben ellenőrzött helyen hatósági segélyt. Aki a fővárosi bűnkrónikát fig'elemmel kíséri, elég gyakran találkozik azon süllyedt nők tragikus eseteivel, egyrészt midőn kifosztogatják - és sajnos elég gyakran gyilkosság, úgy más hajmeresztő bűntények színhelyei az ily kéjelgési helyek. A panaszok azon része, hogy ezen városrészek duhajkodó munkások csendzavarásának vannak kitéve, teljesen megfelel a valóságnak. Magam is a Kádár köz mellett lakván szomorúan tapasztalom a folyton meg-megújuló zavargásokat. De ez nem egyedül a bordélyházakban észlelhető, hanem tapasztalható azon kocsmákban és lebujokban, ahol a munkásnép megfordulni szokott. Mert az ország minden részéből az alföldi vidékről jövő, vág• a falvakban garázdálkodáshoz szokott munkásnép - kapatos állapotban nemigen alkalmazkodik a finomult ízlésű közönség rendszeretetéhez -, de nemcsak a bordélyházakban, hanem az összes mulatóhelyeken, ahol megfordulni szokott. Ezt igazolják szombati, vasárnapi kihágási jelentések nagy szenna, mely túlnyomó részben a munkásnép köréből kerül ki. Ami a kérelem azon részét illeti, hogy a kéj tanyák más városrészbe helyeztessenek. A tapasztalat bizonyítja, hog> midőn a Kaszárnya-közben, a Karmelita közben. Szappanos-közben, Zsákutcában, a Lépcső közben ilyen kéjtanyákra engedélyt kértek, - az egész környék hasonló, tömeges kérvénnyel járult a hatáséig elé. "* Nyolc bordély üzemelt a század elején városunk területén. Zömmel az „öntudatlan” munkásosztály, a katonaság és az alsóbb néposztályok igényeit voltak hivatva kielégíteni. Luxusbordély híján a gazdag vállalkozók és a művelt középosztály tagjai irigykedve nézték a szegényebb, ám annál szerencsésebb kortársaikat. Ezért nem csoda, hogy a város közgyűlése támogatta egy minden igényt kielégítő, két emeletes bordélyház felépítését. A vastag bukszájúak részére. Erdély Ferenc városi főmérnök olyan írásbeli szakvéleményt adott, amelyen nem támogatta a luxuskupi megépítését. Győr város építési szakbizottsága mégis a kérelem teljesítését javasolta. Az építési terveket Kováts József építőmester készítette, és őt bízták meg a kivitelezéssel is. Mindennek dacára Kováts úr részt vett a városi építési szakbizottság ülésein, tanácskozott, szavazott, valószínűleg nem egészen pártatlanul. A tervek szerint az alagsorban egy konyha és egy ruhatár, a földszinten kisszalon, nagyszalon a már ismert vak zongoristával és egy tágas hálószoba várta volna az exkluzív vendégeket. A két emeleten a további hálószobák és mellékhelyiségek. Az ételeket és italokat a földszintre, valamint az emeletekre két beépített étellift szállította volna. A csorgónyálú kéjenc városatyák többször napirendre tűzték a bordély megépítésének grandiózus tervét. Meggusztálták a tervrajzokat, apróbb módosításokat eszközöltek rajta, hogy az olyannyira kívánt műintézmény minél hatékonyabban tudjon megfelelni rendeltetésének. A máskor szőrszálhasogató, kukacos városatyák, Győr kéjelgési ügyről alkotott sza-9 GYVL. Győr város tanácsi iratai IX. 1908/149 21
