Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Bana József: A bordélyházak kialakulása Győr városában (1848-1919)
lítsák; ha a: ember nem veszi őket figyelembe különféle szemtelen megjegyzésekkel illetik. Ezekutún elvárom, hogy intézkedésükkel nem fognak késni maradtam tisztelettel egy Apácza utczai szemlélő A kitelepítés ügyét a város közgyűlése négy esetben tárgyalta. Először 1905-ben. együtt a létesítendő vásárcsarnokkal. A határozat szó szerinti szövege mindnyájunknak ismerős lesz. „A kérdéses ügyek keresztülviteléhez nagy összegek szükségesek, melyeket is a város mai pénzügyi helyzete nem bírnak meg, elhatározza, hogy ezen ügyek a napirendről levétessenek, ” 1908-ban a Fürdő közbe, amit a lakosság csak „Szemérmetlen köznek” hívott, az egyik bordélyház budapesti bérlője egy teljesen új bordélyházat kívánt építeni, mégpedig a vastagabb pénztárcájú vendégeknek. A tervrajzokból az derül ki, hogy ez egy kétemeletes luxusbordély lett volna. A pincében egy nagy ruhatár, egy konyha, egy kamra foglalt volna helyet, a földszinten egy nagyszalon és egy kisszalon, valamint két szoba, az I. emeleten 4 kisebb, 10 négyzetméteres és kettő 15 négyzetméteres, a II. emeleten pedig két 10 négyzetméteres szoba. A mellékhelyiségeket a földszinten és az I. emeleten találjuk. Az ételeket a pincéből két beépített étellift szállította volna a felsőbb szintekre. Ez a szándék olyan felháborodást okozott, hogy a város közgyűlése 15 tagú bizottságot nevezett ki, dr. Angyal Armand rendőrfőkapitány elnökletével. A bizottság feladatul kapta, hogy ismét vizsgálja meg a bordélyházak kitelepítését. Ez a bizottság 4 évig működött, 1912-ben olvasták fel a jelentést, melynek nyomán a közgyűlés a kitelepítés ügyét végleg levette a napirendről. A bizottság kezdetben kidolgozott egy olyan javaslatot, hogy a bordélyházakat a Domb utca végén, a régi vágóhid mögött a MÁV vonala és a Rábaparti szárnyú vonal között fekvő területen helyezzék el. E terv szerint a kitelepítést fokozatosan akarták bevezetni, új engedélyt már csak itt adtak volna ki, míg a régi belvárosi engedélyek fokozatos bevonásával elérnék, hogy idővel a tervezett helyre települnének a bordélyházak. A javaslatot a bizottság több szakértője nem támogatta. A bizottság elnöke, dr. Angyal Armand rendőrfőkapitány részletesen is megindokolta, hogy miért nem híve az áttelepitésnek, ugyanis ilyen kísérlet az 1890-es évek elején történt már. Ekkor a Dunapart közelében telepítettek bordélyházakat. Az itt előfordult rablások, gyilkosságok arra intették a hatóságokat, hogy olyan félreeső helyen, ahol a rendőri felügyelet nem biztosítható, ott ilyen célra ilyen engedélyt ne adjanak ki. A bordélyházak alacsony, földszintes házakban működtek a Fürdő közben és Kádár közben. Ez ma is a belváros legelhagyatottabb része. A Kenyér közben és a Kaszárnya utcában is régi rozoga házakban voltak elhelyezve. A bordélyházak száma 1909-ben 8, egy a Bástya utcában, egy a Kaszárnya utcában, a többi a Fürdő közben és a Kádár közben volt összezsúfolva. Részlet dr. Angyal Armand a Város Tanácsához írt leveléből: „A főváros bordélyházi szabályrendelete tartalmaz olynémű intézkedést, hogy’ a bordélyházak úgy helyezendők el, hogy> a főváros egyik része sem legyen túlhalmozva, - azért a gyakorlatban a rens GYVL. Győr város tanácsi iratai I. 1908/5907 20
