Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Bana József: A bordélyházak kialakulása Győr városában (1848-1919)
délyházak ügyében erőteljes kampány bontakozott ki, hogy azokat a belvárosból valahová a város szélére telepítsék. Ez a kampány 20 évig egyre szaporodó aktákat eredményezett, a kívánt célt azonban nem érte el. Ez az irategyüttes tartalmazza a polgárok tömeges beadványait, amit átlag 60-70 ember írt alá, a különböző hatóságok határozatait, jegyzőkönyveit, a város kiemelkedő személyeinek nyilatkozatait. A legnagyobb probléma az volt, hogy a bordélyházak közelében számos iskola és egyházi intézmény helyezkedett el. A város műszaki hivatala részletes felmérést, térképeket és helyszínrajzot készített a bordélyházakról, pontosan lemérték, melyik bordélyháztól hány méterre vannak iskolák, templomok. A számtalan beadványból most egy olyan részlet következik, amely rávilágít a bordélyok keletkezésére: „ Elénk forgalmú, tisztességes polgári családok által lakott főutcákat keresztező közökben most is meg\’annak azok ép úgy, mint 60 év előtt. De a helyzet ma még rosszabb, mint volt azelőtt. Hatvan év előtt ezek tényleg félreeső helyre jutottak s akkor nemcsak az éjjeli élet volt nyugalmasabb, de tényleg félreeső helyre jutottak, de egyáltalában tiltva volt zongorákkal való zenélés azokban a házakban s akkor a város lakossága nem volt telítve a könnyelmű életmódot folytató gyári munkások légójával, mint napjainkban, minélfogva azokban a körökben akkor az éjjeli csend nem is volt zavarva. De rosszabb a helyzete ma még azért is, mert míg azelőtt 60 évvel a Fürdő és Kádár-közben talán csak 3 bordélyház volt engedélyezve, addig jelenleg a két köznek majdnem minden épülete az, és amely épületben nincsen bordélyos azok régente magtárakul szolgáltak, míg ma már lakásokul vannak átalakíH’a. Alulírottak részint mint környékbeli lakosok, részint mint ottani háztulajdonosok valóságos mártírjen vagyunk a jelenlegi helyzetnek, mert nemcsak éjjeli nyugalmunkban vagyunk zavarva, hanem nappal, különösen nyári évszakban, kénytelenek vagyunk gyermekeinkkel együtt végighallgatni a bordélyházakban felhangzó aljas zajos káromkodásokat, beszédeket vagy trágár dalokat. A mai helyzet mellett nem vagyunk képesek állandó lakosokat szerezni, amennyiben a bordélyházak botrányai miatt új lakóink már az első negyedben mondják fel lakásaikat. " Gróf Széchenyi Miklós győri püspök is többször követelte az áttelepítést. Érdekességként jegyzem meg, hogy a számos beadvány között mindössze egy névtelen levél akadt: „Bizalmas Tekintetes Rendőrkapitányság! Meg vagytok győződve, hogyha önöknek tudomás volna azokról a dolgokról, amik esténként az Apácza utczában esténként történnek, úgy intézkedne, hogy ezek ne maradjanak megtorlatlanul. Ezennel bátorkodom önöknek tudomására hozni, és elvárom, hogy nem hiába írtam meg ezen sorokat, Apácza-utcza 49 számú házban, nyilvános házat akartak nyitani; amely azonban nem lett engedélyezve dacára ennek mégis folytatják iizelmeiket titokban. A 48 számú házban laknak egy>es női személyek, akik ésténkint átjárnak a 49-es számú házban. Az ember nem mehet 10 óra után el, hogy meg nem szó-7 GYVL. Győr város tanácsi iratai IX. 1908/149 19
