Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Kántás Péter: Jogalkotási dilemmák a prostitúció körül
végén javasoltuk a miniszternek az átdolgozott tervezet kormány elé vitelét, a munkálatok is elkezdődtek, de a ciklus véget ért, s a szabályozás hosszabb időre inaktuálissá vált. A jogalkotási események távirati rövidségű krónikája innentől kezdve a következőképpen alakult: A munkálatok soron következő állomása - hosszú csend" után - 1996-97, amikor elkészült a prostitúció gyakorlásának szabályozási koncepciója, amit a kormány - jelentős kérdésekben kiélezett tárcaküzdelmek, majd a szélesebb szakmai közvéleményt felölelő „társadalmi” vita után - 1997 szeptemberében fogadott el. E koncepció alapján készült el a törvényjavaslat tervezete meglehetős roham-munkában, 1997 októberében, immár a szabályozás valódi, leszűkített tartalmához igazított címmel: a prostitúció egyes közrendvédelmi szabályairól szólt a törvénytervezet. A kormány 1997 novemberében a javaslatot elfogadta, s beterjesztette az Országgyűlésnek, amely tárgysorozatába vette, s kiadta megvitatásra három állandó bizottságnak, amelyből kettő - csaknem egyhangúlag - általános vitára alkalmasnak minősítette a javaslatot. Ezután - a házbizottsági döntés alapján - a ciklus hátralévő részében a javaslat nem került a megtárgyalandó előterjesztések sorába, s immár - e sorok írásával egyidejűleg - az 1998 nyarán megalakuló új kormány döntésétől függ: vajon felvállalja-e jogelődje előterjesztését vagy - átdolgozás, illetve más szabályozási út megkeresése céljából - visszakéri-e azt. 3. A beterjesztett törvényjavaslat erényei és fogyatékosságai Amikor a prostitúciós törvényjavaslat ,,életképességének" eldöntéséhez néhány szempontot szeretnénk felvázolni, először a jogpolitikai célokat célszerű körvonalazni, aztán szükséges röviden bemutatni a törvényjavaslat tartalmát, végül a mérleg megvonására kell sort keríteni. a) A szabályozási stratégia A szabályozási stratégia középpontjában a közterületen és a nyilvános helyen folyó prostitúciós jelenségek korlátok közé szorítása állt, ennek folytán feleslegessé vált a jelenség általános tilalmának fenntartása. Egyetértés mutatkozott az alapvető célban: olyan szabályozás megteremtése indokolt, amely - igaz, hosszú távon - végre képes megbontani a prostituált és kitartottja közötti, lélektanilag igen bonyolult, részben érzelmi, részben üzleti alapokon álló, a társadalmi számkivetettség kölcsönös felismerésén és vállalásán nyugvó szoros érdekszövetséget. Egy percig sem volt kétséges, hogy a prostitúciót kizsákmányoló, a prostituáltat csupán ..termelőeszköznek” tekintő cselekmény változatok büntetőjogi fenyegetettségéről a továbbiakban sem mondhatunk le. Ugyanakkor - a jelenség hatékonyabb kezelése érdekében - mellőzhetetlenné vált a prostitúció szigorú feltételekhez kötött szabadsága lehetőségét biztosító különös szabályok megfogalmazása. Hosszas egyeztetést követően az az álláspont győzött, hogy nem lenne kivánatos - a politikai tényezők 1994 és 1998 között ezt a törekvést el is hárították - ha a Magyar Köztársaság élne a bordélytilalom talaján álló Egyezmény 25. cikkelyében biztositott felmondás lehetőségével. Nemzetközi megítélésünk szempontjából ugyanis célszerűtlen volna, ha éppen az Európai Unióhoz csatlakozásunk időszakában mondanánk fel e nagy 142
