Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Gabriel Braeuner: Negyedek és prostitúció Colmárban a XIX. században „Nach Colmar gehen”
GABRIEL BRAEUNER NEGYEDEK ÉS PROSTITÚCIÓ COLMARBAN A XIX. SZÁZADBAN „Nach Colmar gehen" Elzász nagy részében a XIX. században, ha valaki a könnyűvérü lányokhoz járt, azt mondták, hogy „Nach Colmar gehen ” (Colmarha menni) És pontosabban a Harth negyedbe. Mert Bartholdi városa gondosan kijelölt utcákba szorította bűneit és nyomorát. Tudjuk, hogy Colmar a kontinens első olyan városa volt, amely, ahogyan akkor mondták, bezárta 1881. október 1-én Camille Schlumberger polgármester kezdeményezésére hét bordélyházát, amelyek mind a Harth utcában voltak, amely mára eltűnt az első állomás közelében. Az ügy majdnem tizenöt éven keresztül foglalkoztatta a colmari közvéleményt, és európai visszhangja volt - a londoni újságok is hosszasan cikkeztek róla. Szembeállította ez az eltörlés híveit és ellenzőit, és arra vezérelte az önkormányzatot, hogy a prostitúcióra vonatkozó igazi politikát dolgozzon ki, amely túlhaladta egy egyszerű rendőri intézkedés meghatározott keretét. Megmutatta azt is, hogy a prostitúció - bármilyen formában is mutatkozzék: utcai prostitúció, házi prostitúció - a nyomor, a kirekesztés és a bukás drámája volt. Colmar 1880 körül prostitúció tekintetében nagyon mozgalmas hely volt. Ennek az önmagát polgári hírnévvel - ami nem felel meg szociológiai realitásának - jellemző helyőrségi városnak ekkor 23 ezer lakosa volt, 1300 katonája, 7 bordélyháza, 40 lány házakban, de 400 valódi prostituáltja: bárcás, alkalmi vagy titkos, Lustdime, Lohnhure, Soldatenmädchen vagy Fabrikmädchen - távolról sem a legtöbben - hogy átvegyük az akkori Sittenpolizei jelentéseinek kedves szóhasználatát. A „Colmarba menni", „Nach Colmar gehen" kifejezésnek még a helyi városatyák és a rendőrhatóság is olyan konvencionális jelentését ismerték el, amely egy szerencsés névtelenség keresésében nem kerülte el sem a mulhousiak figyelmét, sem a Munster völgy lakosainak figyelmét. Ha Colmar nem is volt Babilon, de azzal az erényes képpel sem rendelkezett, amelyet azóta gyakran állított ki magáról. Ahogy udvariasan jegyezte meg egy rendőrségi jelentés a helyi erkölcsök állapotáról: „A test gyönyöre nagy, és kielégítésének alkalmai különösen fontosak ebben a városban. " A colmari prostitúció sajátossága az volt, hogy az első állomástól nem messze levő Harth negyedbe koncentrálódott, amely nevét a Colmar nyugati szélén található kavicsos földnek a nevéről kapta, amely ellentéte Huben fekete és termékeny földjének. Pedig néhány évvel korábban a colmari prostitúció földrajza sokkal kiterjedtebb volt. 1845-ben Schnitlzer városi tanácsos jelentése rámutatott arra, hogy ez egyaránt érintette a helyőrségi negyedeket és Gillenbreit munkásvárost, sőt még a Köztársaság fasort és az óváros egy részét is. A nyilvános sétányok, mint a Mars tér, természetes terület volt a leszólításra. „A 125
