Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Horváth László: Régi hevesi bordélyok
a zongoraszó hangjai mellett távozott a hölgy számával azonos számú szobába. Mindig közvetlenül a madámnak kellett fizetni, a kéjnő esetleg a szobába érve néhány gavallér látogatótól borravalót, ún. harisnyapénzt kapott.45 A visszaemlékezők által bizonyára megszépített múltban, évtizedeken keresztül a város valóságos társadalmi gócpontja volt ez az intézmény. Itt találkozott az ügyvéd az orvossal, a kereskedő a felvásárlóval, a földbirtokos a bérlővel, és a sors szeszélye folytán néha a tanár a diákkal.4'’ A városban a XX. század elejétől bejegyzett bordélyházként egyedül maradt az Új utcai kupleráj. Bár a szolgáltatás iránt a kereslet inkább csak növekedett, a bordélyházak világa lehanyatlóban volt. A legálisan működő bordélynak számtalan igen költséges előírást kellett teljesíteni - a „méltó” környezettől az adminisztrációs költségeken át az adóig, az egészségügyi kiadásokig. Mindezen kényszerű költségek átterhelése a látogatókra, az illegális kéjelgőkhöz képest nagyon magas tarifát vontak magukkal. Az 1910-es években a bordélyházrendszer ezért már országosan is vegetált. Fokozatos hanyatlását még lassította az első világháború négy esztendeje, de meg nem állíthatta. A háborút követő proletárdiktatúra üldözte a prostitúciót. A Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság külön rendeletet bocsátott ki ez ügyben. A felhívás arról igyekezett meggyőzni a lakosságot, hogy „A nemi érintkezéstől való tartózkodás nem árt.”47 A (20-as évek elején rövid időre normalizálódott a helyzet. A megye városaiban továbbra is egy bordélyház működött, de a vezetőnő személye változott.) Ahogy soha semmilyen törvény nem rendelte el a bordélyházak létesítését, úgy a megszüntetést sem törvényi szinten szabályozták. 1926-ban a belügyminiszter kiadja 160.100/1926. számú körrendeletét a prostitúció szabályozásáról.48 A rendelet 28. §-a egyértelműen a bordélyházrendszer végét jelentette. „E rendelet életbelépése után újabb bordélyengedély ki nem adható. A még meglévő engedélyeket pedig kötelesek az illetékes rendőrhatóságok 1928. évi május hó 1-ig, amely időpontban minden ily engedély hatályát veszti, visszavonni." Továbbiakban a prostitúció új keretek között működhetett. Magánkéjnők által kétféle találkahelyen, magán vagy nyilvános találkahelyen. A hanyatló egri bordélyvilágnak kiváló krónikása akadt. Az Egerben felcseperedő Remenyik Zsigmond életrajzi regényében írta meg a Tímár utcai bordélyház hattyúdalát: „... Kártya, ital és hajkurászás természetesen és kikerülhetetlenül eljuttattak bennünket, személyszerint és egyben a siheder társaság egyetemét a városka bordélyába is. A fürdők közelében, egy silány utcácskában állt ez a ház, titokzatos hírnek örvendve a beavatatlanok előtt. Nagy vaskapu védte ezt az épületet avatatlan és gonosz betörések ellen, hisz, legalábbis így hittük egy ideig, szegény és védtelen lányok voltak a lakói. De nemcsak bejáratát védte hatalmas vasajtó, ablakait is, amik este, ha sötétedett, bezárultak a kíváncsiskodók tekintete előtt. Nem lehet éppen állítani, hogy a legutolsó társaság látogatta volna ezt a házat. Még mielőtt látogatóivá váltunk volna, máris olyasféle híreket Saját gyűjtés. D. A. visszaemlékezése. Saját gyűjtés. A.S. gyöngyösi gimnazista és osztálytársa két héttel az érettségijük előtt kényszerültek átiratkozni a túrái gimnáziumba, mert a kupleráj folyosóján összefutottak az egyik tanárukkal. Figyelmeztetés. A Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság 8 pontos felhívása. Rendeletek Tára 1927. 187 198. 114
