Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
2. Forradalmi napok Csornán (október 26. - november 3.)
hogy besúgói voltak, Hajtó visszakiáltott, hogy hallgasson, mert maga volt a legnagyobb spicli.237 Az egyik vádlójának azzal vágott vissza, hogy milyen alapon vádaskodik, amikor határsáv belépési engedélyt szerzett neki, és egy disznót kapott érte, majd így folytatta: „Ha a Gulyás Jóska bácsi - az egyik kitelepített gazda - jött volna ide és szembeköpött volna, attól elfogadtam volna, de maguktól nem”.238 Büszkén hangoztatta, hogy ő akkor is kommunista marad, bármit is csináljanak vele. Szinte eposzi magasságba emelkedett, amikor a marxizmus megtagadására szólították fel, arra, hogy jelentse ki, a marxizmus hazugság, és ő is csak kényszerből hajtotta végre a párt utasításait. Erre Hajtó állítólag így válaszolt: „Ő a felbőszített tömeggel hosszan szembenéz, s nem ’bíráinak’, hanem a népnek válaszol: - Ä marxizmus igazságát meg nem tagadom és ha hibát követtem is el, tudatosan a népnek nem ártottam! Majd Székelyék felé fordulva, hangját felemelve mondja. ’Kommunista voltam, az is maradok. Maguk pedig fasiszták voltak, azok is maradnak’!’239 Mivel Ginczli József azt is a párttitkár fejéhez vágta, hogy félelemben tartotta Miltényi Ernőt, a földműves-szövetkezet elnökét, Székely utasítást adott, hogy hozzák be Miltényit, hadd tisztázzák ezt az ügyet is.240 Miltényit este nyolc óra körül kereste fel lakásán Darázsdi nemzetőr és egy határőr, és közölték vele, hogy szembesítik Hajtóval a kultúrházban. A megrémült Miltényi itt elmondta, hogy meggyőződése ellenére, csak kényszerből, önérdekből lett a párt tagja, és félt Hajtótól, aki őt állandóan önkritikára szólította fel. Miltényit Ginczli Jenő előbb azzal vádolta, hogy otthon bársonyfoteljeik vannak, a szövetkezetesítésért kapott jutalmat pedig Hajtóval eldorbézolták, majd hitvány csavargónak nevezte, hiszen Hajtó legalább gerincesen elismerte, hogy kommunista marad. Elhangzott, hogy rettegésben tartotta a szövetkezet dolgozóit, és állandóan Hajtóra hivatkozott. Ginczli Jenő még azt is hozzátette, hogy Hajtóval együtt fel kellene akasztani. Németh János felelősségre vonta Miltényit, hogy szégyent hozott a múlt rendszer katonatisztjeire, amikor belépett a kommunista pártba. Számonkérte, hogy egykori horthysta katonatisztként miért nem inkább kapálással próbálta meg eltartani családját, majd rákiabált Miltényire: “Nem sül le a maga pofájáról a bőr, hogy tanult ember létére beállt ezek közéV.” - és Hajtóra mutatott. Hajtó így emlékezett Németh mondataira: “Te piszkos csavargó, most a kezembe kerültél, és leszámolunk veled. Azon a barbár három elemistán [Hajtón] nem csodálkozom, hogy kiszolgálta azt a piszkos kommunista rendszert, de terajtad, aki érettségizett ember voltál, és a mi rendszerünkben százados rendfokozattal szolgáltál, ezeknek a piszkoknak eladtad a Horthy esküdet. Ezeknek a mocskoknak 12 évig kétforintos órabérérét kapáltam, de az eskümet megvédtem.”241 Miltényiné szerint ezután Székely megkérdezte a jelenlévőket, hogy mit csináljanak Miltényivel, de a jelen lévők azt mondták, hogy menjen haza, nem fogják bántani, nyugodtan járkálhat. Ekkor ugrott Miltényi elé Németh János, és megfenyegette: „Nem ajánlom, hogy 237 ÁBTL. 3.1.9. V - 142099, GYMB., B. 798/1957/8.szám, Pongrácz Károly és társai pere. 238 Gulyás Imre (1929) visszaemlékezése, 2006. október 13. 239 A jó politika - s egy megvalósítója. In: Kisalföld, 1957. szeptember 18. 240 ÁBTL 3.1.9. V-143624 p. 23-26., Németh János vallomása 1958. február 22-én. 241 ÁBTL 3.1.9. V-143624 63. p., Hajtó Ferenc tanúvallomása 1958. február 14-én. 44
