Szalay Balázs: Csorna az 1956-os forradalom idején - Kisalföldi Szemle 4/2. (Győr, 2012)
7. Megtorlás és konszolidáció
alkotás elkészítésével Vados Imrét bízták meg, aki a budapesti kőfaragó vállalatnál szerzett gyakorlatot, és 1957 elején telepedett haza. Vados nem akarta elvállalni a munkát, mondván az eredetit készítő Fellegi építse újra azt, de addig jártak hozzá, amíg kénytelen volt igent mondani. Mivel a korábbi emlékmű maradványait nem tudta felhasználni, ezért sóskúti puha mészkövet használt. A munkára, mely a mester Erzsébet királyné utcai lakhelyén folyt, alig több mint két hónap állt rendelkezésre. A leggyengébb pont a fűrészek élezése volt. Mivel a két köbméteres tömböket kézzel fűrészelték, minden levágott szelet után újra kellett élezni a szerszámot. A párt utasítására az Arany János utcai lakatosüzemben („biligyár”) folyamatosan élezték a fűrészlapokat. A szóbeszéd szerint a kőfaragó két lyukat tett az oldalába, hogy ha később újra le akarják dönteni, akkor dinamitot tudjanak tenni bele.591 Az építés költségeit azokkal fizetették meg, akiket a ledöntés során készített fényképeken azonosítani tudtak.592 Az újjáépített emlékmű átadására 1957. április 4-én került sor.593 (18. kép) Reggel zenés ébresztő volt, majd tíz órakor, mintegy háromezer fős tömeg jelenlétében felavatták „az ellenforradalom idején lerombolt szovjet hősi emlékművet”. Az avatóbeszédet Strausz Dezső, az MSZMP Járási Intéző Bizottságának elnöke mondta, majd a határőrség díszszázadának sortüze mellett megkoszorúzták az emlékművet és a két temető szovjet katonai síremlékeit. Délután szovjet filmet tekinthetett meg a nagyközönség, majd este nyolc órakor tűzijáték volt a Szabadság téren.594 Az emlékmű sorsa a rendszerváltás idején került újra a figyelem homlokterébe. Akkor még az is felmerült, hogy kereszt kerül a helyére, és itt lesznek megörökítve a második világháború áldozatai is. A viták egészen 1991 nyaráig tartottak, amikor úgy döntöttek, hogy leveszik a vörös csillagot, az emlékmű további sorsáról pedig megkérdezik a lakosságot.595 A népszavazás ugyan elmaradt, de a csillagot 1991 júniusában levették. Az emlékmű táblái a Csornai Múzeumba kerültek. A lebontott emlékmű helyén zenepavilont emeltek. A filagóriát a várossá nyilvánítás 30. évfordulója alkalmából rendezett emléknapon, 2001. április 29-én adták át. Amíg a szovjet emlékművet újjáépítették, addig az 1919-es vörösterror áldozataira emlékezető síremléket lerombolták. Az ötletadó egy 1949-es olvasói levél volt, melyben Fogarasi Lászlóné gyalázatnak nevezte, hogy még áll az emlékmű, és ezzel fejezte be sorait: „Kedves elvtársak, én ebben az ügyben tettem említést a csornai illetékeseknél, de még ezideig nem történt változás és ha még hamarosan nem történik, én saját magam verem szét kalapáccsal a márvány emlékművet”.596 Az eredetit Tászler Gyula készítette. Az ő unokáját, Vados Imrét kérték meg 1957-ben, hogy vésse le a neveket, de helyette az emlékmű elfalazását javasolta. Ez nem tetszett Hajtó Ferenc párttitkárnak, és utasítást adott 591 Táncsics Jenő Adorján OPraem (1927-2007) visszaemlékezése, 2006. április 11. 592 Fennmaradt Gulyás Imre fizetési meghagyása, melyben a csornai járásbíróság 1957. május 25-én „a szovjet emlékmű megrongálásának” részbeni ellenértékeként 2000 forint megfizetésére kötelezte. 593 Kapuváron, Győrben és Pusztasomorján már február végén átadták az újjáépített szovjet hősi emlékműveket. 594 Megyénk dolgozói méltóan ünnepelték szabadságunk születésnapját. In: Kisalföld, 1957. április 6. 595 Csorna Város Képviselőtestülete 1-5/1991. jegyzőkönyvi kivonat a május 30-i képviselőtestületi ülésről 596 Kiknek állásfoglalását tükrözi a csornai kórházi temető két emlékműve? In: Sopronmegye, 1949. szeptember 25.8. p. 112
