Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Szalontay Judit: A csornai Kokas család krónikája
Most már nem lehet úgy ki-beszaladgálni, mint ahogyan mi valaha a harangokhoz mehettünk. A kapun belül a kapus tilalmazza az avatatlant, pedig igen érdemes benézni, pompás virágos négyszögben fürdik a napsugár; ez most Csorna legszebb látképe. Hajdan a disznókat kürtölték ide össze, csordára indítás előtt. Hasonló nagy változáson ment át a tér, soproni útra eső folytatása - hol Lajos rakott meleg fészket; házuk helyét bold. Apósura jelölte ki, mintegy előrelátva e hely fejlődését - Csorna mai sétahelyét, melyet árnyas fák fednek. Ez ma a legélénkebb rész, hajdan pedig a község vége volt, most a Rákóczi- keresztutca szeli át a templomtól derékszögben. Itt épült a „mozi”, itt láttam azon sivár képet, hogy a „cukrászboltból” (hajdani bábos lehetett ez) a tagos vagy a trágyát szállító gyereke fagylaltot majszolva végzi kötelességét. Becslésem szerint Budapest egyik utcájában sem fordult meg ennyi bicikli mint erre. Gyakori a kapával, ásóval s másféle szerszámmal felszerelt munkás-biciklista is. Sajgóan érzem most én, hogy a sok minden, mi hajdan a mienk volt, ma idegen kézben van; csupán Ilonka őrzi meg sajátjaként Bükkhegyet. Bármely magasztos érzés is a hazaszeretet, azért én úgy érzem, hogy kell lenni a hazában egy tájnak s ebben legalább is egy pontnak, mely mint szülői ház, gyermekkori emlék leköt - ez a hazaszeretet forrása (kell a magyarnak lakóház, mint tulajdon, mert ez a fővédelmi ágyú). Észleltem fiamnál is, mikor a bécsi tárgyalásról beszélt - hisz egy ideig úgy állt, miszerint Kisjenő szülőhelye visszatér, - öröm villant meg szemében! Mintha fiam szemének örömfelvillanása rezdítette volna meg Magda hazai érzelmeit, ahogy urával, a nagybeteg Miklóssal, Kassára szülőinek házba menekül, hol él a kiapadhatatlan szeretet és ahol mindenhez értő meleg kéz varázsa övez. A főtér környékén most az emeletes épület a túlnyomó és mi a régi időből maradt, az bizony a vakolatot jórészt lerúgta, lévén a fal nedves és a vörös tégla vigyorog elő. A felsőszer pár utcáját kivéve az utak általában aszfaltosak és jobbára gömbakáccal szegélyezettek. A régi utcai neveket hazafias elnevezések váltották fel; meglepett, a „cigányköz” most „ Arany János” utca fejlődése, mely oly takaros formát mutat, mint valamely megyei városunk mellékutcája. Az utcák rendezése eltüntette a hajdani árkokat az utak mellől, megszűnt a hajdani jó csúszkáló hely. A premontrei templom előtti térséget ma már nem özönli el mise után az egykori hajdani színes közönség. Még hírmondója sincs a kék posztó dolmánynak a férfiak bricseszre húzzák csizmáikat. A fehérnép nem hord olyan kikeményített, ringós szoknyáját, eltűnt a színes kötény és ezzel a menyecskék fejéről a tarka kendő, nincs már hosszú hajfonat sem - a bokorra kötött szalaggal. A Plébánia - templomként az új „Jézus Szívéről” nevezett szerepel, mely impozáns térfogatú, a hívőket jól befogadja, nem kell szoronganiok. A hívők kényelmesebb elhelyezése azonban megszüntette azt az „áhítat-hullámot” (így nevezem) mely a térdek meghajlásából eredt, mindannyiszor, ahányszor „Jézus Krisztus” szó kiejtődött. Ez a hullámzás maradandóan vésődött emlékembe. 165
