Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)

Szalontay Judit: A csornai Kokas család krónikája

Csorna a Kiegyezéstől az első világháborúig fejlődésének egyik fénykorát élte. A mai városképben ennek eredményeit lelhetjük fel. A korabeli képeslapokon láthatjuk a 19. század végén, és a 20. század első évtizedeiben épült magán- és középületeket: „Palotasor, plébánia, rk. leányiskola, (6. kép) községháza, (7. kép) szolgabíróság, adóhivatal, járásbíróság.” A Palotasor a maga sok üzletével és a Fő tér emeletes polgárházai tették Csornát városképében is tetszetős mezővárossá. (8-10. kép)

A város első ipari vállalkozásai a helyben megtalálható nyersanyagot dolgozták fel. Már 1876 előtt gőzmalom, majd az 1850-es években a prépostsági és az Eszterházy birtokon téglagyár működött. Ezt követte Kokas Kálmán által 1884-ben alapított téglagyár.5 Ezzel elindult a város gyáriparának kialakulása.

Megépültek a várost érintő vasútvonalak: Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút (1876), Pozsony- Szombathelyi Vasút (1891) és a Csorna-Pápai Vasút (1896). Csorna évenkénti hat országos vására - január 6 (Vízkereszt), március 12 (Gergely-napi), május 1 (Fülöp-Jakab napi), július 24 (Szent Iván napi), szeptember 29 (Szent Mihály napi), november 11 (Szent Márton napi) - mellé 1891-ben heti állatvásár-tartási jogot is kapott.6 Az 1890-es évekre „valamennyi rábaközi község közül Csorna fejlődik a leggyorsabban. Mint vasúti csomópont máris magához vonzza a Rábaköz kereskedelmét.”7

Kokas Ferenc (1825-1896) kereskedő és felesége Flauer Mária (1839-1911) építette fel 1877-ben a „Palotasor” atlaszos, zárt erkélyes sarokházát. (Ma Szent István tér 33), melyről az előkerült alapítási oklevél tanúskodik. A 40x50-es díszoklevélen olvasható a ház helyszíne, Csorna, az alapítás éve, 1877. június 20. Az évszám alatt az építtetők neve, majd az építészmérnök neve Kutschera Károly oeynhauseni lakos, építőmester neve Pasenbach Károly pápai lakos. Ezt követően Kokas Ferenc és Hauer Mária tíz gyermekének felsorolása következik kronológiai sorrendben.

Az eklektikus stílusú, egyemeletes lakóház bejárata felett zárt sarokerkély látható, melyet két embernagyságú nőalak tart. A homlokzati részt féloszlopok tagolják, fejezetüknél kagylók, hajfonatok, harangvirágok, voluták között női arcok, lábazatoknál markáns férfiarcok domborodnak. Emeleti ablakpárkányának falmezőit gazdag kagyló-, és levéldíszek, valamint voluták töltik ki. Csorna egyik legszebb magánháza a Kokas család társadalmi helyzetét méltán reprezentálja. Az építtető néhai Kokas Ferenc nemcsak kereskedelemmel foglalkozott, hanem a feljegyzések szerint, ő honosította meg a cukorrépa-termelést is Csornán. A család Csorna déli részén negyvenholdnyi földterületen gazdálkodott is.

A Kokas família római katolikus vallású volt. A Családi krónika is megemlékezik Élő Pál korabeli városplébános ezüstmiséjéről, s e jubileumra kiadott „Egyházközségi Értesítőről”. A családnak Szupper Alfréd (1856-1943) premontrei karnaggyal való baráti kapcsolatáról és zenei együttműködéséről is itt olvashatunk.

5 E korból származó fa, kézi téglavető forma „KCS” monogrammal megtekinthető a múzeum állandó kiállításában.

6 Csornai Múzeumi Füzetek II. Szerk.: V. Szalontay Judit, Csorna, 2000. 10. p.

7 Bella Lajos: Sopron megye In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben 13. kötet/M. o. IV. kötet Budapest, 1896. 437. p.

160