Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 4/1. (Győr, 2012)
Nagy Róbert: A Magyar királyi Honvédség szárazföldi szállítójárműveinek győri fejlesztése az olasz-magyar gazdasági és katonai kapcsolatok tükrében 1928-1941
szerződés is, amelyben megállapodnak arról, hogy a gyár 7 darab AFa jelű alvázat, motorral együtt a honvédségnek leszállít. A szerződésből kiderül, hogy a hadsereg a még 1933-ban legyártott és már átadott 27 db alvázhoz képest 85 helyett 90 mm-es motorfuratokat igényel. Szabályozásra került a szerződésben a jótállás is, amely szerint 12 hónapnyi garanciát vállalt a gyártó, sőt a minisztérium engedélyezte az esetlegesen felmerülő váratlan problémák esetén a külföldi alkatrészvásárlást is. A motorral ellátott alvázakat próbaútnak is alávetették, s szabályozták a kötbér összegét is.18 A gyár összesítéséből egyébként kiderül, hogy fent említett 27 alvázon túl 1933 végéig 5 AFa gépkocsit, egy alvázat és egy AFa típusú autóbuszt is szállítottak a honvédségnek.19 Az Afh típust 1931-ben kezdték el gyártani, első példánya (alváza) június 26-án került a hadsereghez. A hadsereg ezt a típust 31M Rába AFh néven rendszeresítette. Az év végéig további 24 darab teljes gépkocsit adtak át 15400 pengő darabáron.20 A következő év januárjában 4 gépkocsit és 14 alvázat, 1934. március 1-én 8 AFh tehergépkocsit és 9 alvázat, míg március 20-án 8 db AFh gépkocsit és további 4 db alvázat adtak át a honvédségnek. 1934. október 30-án kelt az a levél amelyben hadsereg számára átadásra kerülő újabb 5 db AFh gépkocsi átvételét erősítik meg, itt olvashatjuk, hogy a szerződésnek megfelelően a teherautók ára darabonként 11.100 pengőt tett ki. Az AFh teherautóból 1934 őszén 5 darabot a honvédség a gyárnak visszaadott a korábban felmerült hibák kiküszöbölése és kijavítása céljából. Ennek nyoma maradt egy honvédelmi minisztériumi üzenetben. Az 1934 október 31 -én kelt levélben a következő érdekes szöveget olvashatjuk: „Értesítem T. Címet, hogy a gyárába Hajmáskérről rövidesen 5 db Rába taliga fog vasúton megérkezni.A taliga kifejezést általánosságban használták a teherautók által vontatott utánfutók, vagy „gulyáságyúk” elnevezésére, itt azonban nem biztos, hogy csupán ilyen utánfutókról lehetett szó. Lehetett az ekkor még mindig rejtett hadseregfejlesztés okán alkalmazott elterelő kifejezés. Nem véletlen, hogy a hadsereg hadieszköz szállításait a Magyar királyi Államvasutak speciális zárt tehervagonok segítségével bonyolította le. Valamennyi ránk maradt szerződés, jegyzőkönyv kiemelten foglalkozik az alkatrész utánpótlás és a garanciális javítások kérdésével. Ezek fontos elemei voltak a honvédségi szállításoknak, s szigorúan szabályozásra is kerültek. A javításokat, felújításokat a gyár végezte el, s a kisebb hibák kiküszöbölésére a hadsereg saját javítóbázisát, budapesti és egyéb javítóműhelyeket is igénybe vette. A nagyobb felújítások, szerelések természetesen a vagongyárban történtek. Itt mindenképpen jegyezzük meg, hogy már ekkoriban is a magyarországi járműgyárak kiterjedt alkatrész és javítóhálózattal rendelkeztek, így a győri gyárnak is volt pld. Budapesten ilyen részlege. Az 1930-as évek végéig a teherautók felépítményeinél is a leginkább használatos anyag a fa volt. A fa szerkezetek, egyéb alkatrészek elemek alapanyag szükségletének kérdése többször került elő a gyár belső jelentéseiben, beszámolóiban. Egy 1938. augusztus 29-én írott úti jelentésben olvasható, hogy a honvédségi megrendelések sürgőssége és 18 GYMSM.GYL, XI/15-MVG Autó.oszt. Rába gyors teherautó mobilok (361. doboz) Szám nélkül. 19 U.o. 20 U.o. 147
