Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Néma Sándor: Vízibíráskodás a Győr vármegyei Csilizközben (Vizek, árvizek és a társadalmi konfliktusok összefüggései a 18-19. században)
Patason a nemesek 19 telepes telket műveltek, három nemes jobbágytelken ült. A tizedet természetben fizették, a kilencedet az úrbárium szerint. Szántóföldjének felét az első, felét a második osztályba sorolták. Radványon hét nemes birtokolt 5/8 jobbágytelket, amelyet úrbéres szolgáltatások terheltek. A földek és a rétek fele-fele arányban tartoztak az első- és másod osztályba. A tizedet természetben fizették, a kilencedet telkenként négy forinttal váltották meg. A faluban hat kézműves élt. Szapról megemlítették, hogy a község kuriális, s nem szerepelt az úrbéri tabellában. Nyolc kézműves élt a faluban, s kilenc hajómalma volt. A legelőt a zsellérek használták, már amikor azt az áradás engedte (3. táblázat). Összefoglalóan megállapítható, hogy a fő tevékenységük természetesen a mezőgazdaság volt. Szegénységüket jól bizonyítja az előbb idézett 1715-ös és 1828-as összeírás, vagy az 1865-ös Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme című kimutatás.24 E statisztika hű képet ad a vízjárta határú falvak viszonyairól. Míg Balony, Kulcsod, Medve, Nyárad, Patas határának 9-13%-a, addig Csilizradvány területének 29%-a, a szapi határnak pedig 35%-a volt hasznavehetetlen. (4. táblázat).25 így természetes, hogy voltak hajómalmaik, foglalkoztak halászattal, sőt aranyászattal is. A malomtörzskönyvek tanúsága szerint Szapon, Sina János báró utódainak kezén 16, Medve község határában a szapi közbirtokosság tulajdonában 20, a medveiek birtokában egy hajómalom volt.26 Jelentős jövedelem-kiegészítést jelentett a csilizközi községek részére a halászat, amelyről Alapy Gyula is megemlékezett „A csallóközi halászat története” című művében.27 Vizsgált korszakunkban a csilizköziek közül sokan foglalkoztak aranymosással. Különösen jelentős volt e tevékenység a szapiak közt. A monda szerint, eredetileg a falu is egy „Aranyosi földnek” nevezett, Duna által elmosott területen feküdt. A hagyomány szerint a Kispatkó-szigeten is mostak aranyat. A sáraranyat a győri Harmincadhivatalnál váltották be. Az aranymosás végét a Duna szabályozása jelentette, mivel az egyre növekvő sebességű folyó nem engedte leülepedni az aranyat tartalmazó iszapot.28 Áradások, belvizek és vízibírák Már a kortársak is tisztában voltak a Csilizköz árvizektől fenyegetett súlyos helyzetével, így 1858. május 19-én a következőképpen foglalták össze a Komárom Megyei Úrbéri Bíróságnak Csilizradvány - valójában azonban az egész Csilizköz - viszontagságait: „Csilizköz év századokkal az előtt, mig a Duna töltésekkel korlátolva nem volt, úgy vala, mint á Moses földje á teremtés idején t: i: ékesség nélkül való és puszta, ’s á mint az emberi ész fejlődött- á világosság naponkint terjeszt, az erő szaporodott, az Ipar emelkedett, úgy lépett felyeb fe- lyeb á mezei gazdálkodás, mellynek mezei vízzel borítvák, tavak és ingoványok közt dúdva- nád- [...] -vizi-tök virág ’s csuhutul lepve, csak halak, csíkok, békák, gémek, gunarok más repülő vadak, és Csúszó mászó állatoknak adtak lakványt ’s az ide tévedő ember, csak halall, vaddal táplálta magát nyomoruk-gúnyhojában. Isten paracsolt ’s lett világosság ’s jobb világ- nem á földes uraságok, hanem a nemes megyei hivatalnokok kegyes gondoskodások által - töltések kezdettek hányatni, á Duna árjai ellen, melyek kezdete megelőzi az 1800-dik esztendőt, és mellyeknek ollyan, miilyen hasznát tapasztálván á csekély számú lakosság, annál jobban iparkodot azokat erősíteni, mi ismét 13
