Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Néma Sándor: Vízibíráskodás a Győr vármegyei Csilizközben (Vizek, árvizek és a társadalmi konfliktusok összefüggései a 18-19. században)
több lakosokat húzott idővel ide - Á Töltések igy erősödvén, ismét parancsolt Isten ’s lett nagy ob világosság ’s jobb világ - kezdettek Zúgókat, gégéket értelmekhez képeset építeni a lakosok, mellyekkel felesleges vizeiket vezetgették el, - de ezen viszontagságok között, még is volt elég szenvedés, veszedelem, éhség, ember-halál, ’s marha-dög-történtek töbször esetek, hogy nem lévén elég magasok vagy erősök a Duna töltések - a Dúna árja által folyt azokon, sőt töltést és szakasztott a Dúna árja, kivált jeges árvizekkel, Zúgot tört összve - á mikor tett rossz világ, visszajött á régi ínség - elmúlt a kenyér, eldöglött a barom.”29 A Duna folyam mentén legtöbbet a csilizközi rész szenvedett az áradásoktól. 1783-ban a Duna 19 lábnyira (bécsi láb: 36,1 cm, pozsonyi láb 31,68 cm) emelkedett a rendes vízállása fölé. S ez azt jelentette, hogy a partvidék sávja fölé hat lábnyira. 1789-ben 250 négyszögmérföld (magyar négyszögmérföld: 69,78 ha, osztrák 57,54 ha) földterületet borított el áradatával. A rendkívüli vízállás távolabb is éreztette hatását, így a Duna, a Rába és a Rábca folyókat egész a Hanságig, sőt a Fertőig visszanyomta. Súlyos veszélyt jelentett az 1838-as áradás és az 1850-es jeges árvíz is. A dunai jég szintén a Csilizközt fenyegette a legjobban, mivel a folyó szétágazásai növelték terjedelmét, de mélységét és folyási sebességét csökkentették, így könnyebben képződött jég, s az olvadáskor hamar kialakult a jégtorlasz. A legveszélyesebb pont Szapnál volt, itt torlódott össze a legtöbb jég, mivel a szétágazó, sekélyebbé és lassúbbá váló folyó már nem tudja azt tovább szállítani. Ilyenkor még a legmagasabb nyári vízállásokat is meghaladta az ár, s átszakította a védtöltést. Ilyen csapás 1850-ben történt Szapnál. A folyó 2000 öl (bécsi öl: 1,896 m; pozsonyi öl: 1,9 m) hosszúságban törte át a gátat, s ugyanitt 20 házat elsodort. Az 1862-es árvíz szintén e ponton tört ki. A talajvíz is komoly veszélyt jelentett a Csilizközre. A Duna legalacsonyabb szintje az Adriai-tengerhez viszonyítva 341’ 6” 5’”, addig a Csilizköz legmagasabb földszíne 360’ 2” 6’”, a legalacsonyabb pedig 350’ 9” 2’”. Ezekből az adatokból rögtön érzékelhető, hogy közép vízállás esetén is könnyen felszínre tört a talajvíz. A mocsarak is jelentékeny területet borítottak; Csilizközben különösen Kulcsod, Balony, Patas, Medve helységek határaiban.30 Már századokkal ezelőtt csatornákat ástak, védtöltéseket emeltek. Komárom megye 1640- ben egész erejét kirendelte a csatornák kitisztítására. 1657-ben ugyancsak e megye közgyűlése elrendelte, hogy a Duna és a Csiliz folyók „védtöltései helyreállíttassanak”. A Duna igazi szabályozása csak 1823-ban indult meg - ekkor kezdte a Dunának és árterének műszaki felvételét az „országos építészeti igazgatóság”. Komárom megye 1826-ban a Duna mentében töltéseket kezdett emelni. Győr megyében a Csilizköz területén a Csiliz folyó beömlésétől Bakáig, vagyis Pozsony megye határáig nyúltak a gátak. Sajnos szerkezetük gyengébb volt, mint a szomszéd vármegyéké, s nem a folyam közvetlen partján, hanem ettől távolabb emelték. A Csiliz jobb partján lévő 10 Vi ezer futó öl (bécsi öl: 1,896 m; pozsonyi öl: 1,9 m) hosszúságú töltés fenntartása Győr megye feladata volt. A gátak a Csilizközt csak a Duna árjaitól védték meg, a felfakadó belvizektől nem. Ekkor éppen a védtöltések váltak hátránnyá, hiszen nem engedték az összegyűlt belvizek lefolyását a Dunába. Ilyenkor a község lakói áttörték a védgátakat, s leeresztették az összegyűlt belvizet, de az eltömött rés újabb veszélyt jelentett áradáskor. így történt például 1851 -ben, amikor a belvizek leengedésére ásott nyílásokat nem sikerült rendesen elzárni, s a sebes áradás betört a Csilizközbe.31 Láthatjuk tehát, hogy a Csilizköz sajátságos földrajzi fekvése miatt, a Duna szakításai, áradásai mellett a buzgárok, belvizek kártevéseinek is ki volt téve. Ezek el- és levezetése is komoly gondot okozott, és nagy terhet jelentett. Erről, a bevezető sorokban elmondottakról, 14
