Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Dancsecz Mónika: Felvidéki magyar menekültek és áttelepültek Győr-Moson megyében
5. „Ez így volt megírva! ” Készült Puszter Ferencné, született Seilinger Ilona volt gútori, ma rajkai lakos visszaemlékezése alapján. Még nagyon kicsi volt 1946. novemberében, amikor Gútorról menekültek a magyarok. A szülei szintén elszöktek, de őt — mivel pici volt - a nagyszülőknél hagyták Gútoron; az egyik falubeli azonban áthozta a magyar oldalra. A visszaemlékező szülei minderről semmit sem tudtak, és meglepetés volt számukra, amikor meglátták a kislányukat. Először ismerősöknél laktak, majd kaptak egy romházat. Elmesélte, hogy Csehszlovákiában jómódban éltek: hintájuk, gyümölcsösük, kertjük volt. Magyar oldalra a visszaemlékező édesapja csak lovait tudta átmenteni. Hogyan? Még a szökésük előtt elhatározták, hogy állataikat a Gútoron élő szülőknél helyezik el, mivel ők a lakosságcsere keretében települhettek át Magyarországra, így magukkal hozhatták jószágaikat is. Egyszer édesapja visszament a faluba, és azt tapasztalta, hogy a partizánok elfoglalták a házát, a papát pedig a nyári konyhában helyezték el. Mivel akkor éppen nem tartózkodtak ott, elhatározta, hogy legalább lovait „visszalopja”, és átúsztatja őket a Dunán. Mindezt senkivel sem közölte, még a papával sem! Amikor a partizánok megérkeztek, észrevették, hogy eltűntek a jószágok és az idős bácsin követelték az állatokat. O semmiről sem tudott! Ezt viszont nem hitték el neki, és nagyon megverték! A partizánok tehetetlenségükben lementek a Duna partra, ahol össze-vissza lövöldöztek a sötétben. Szerencsére édesapja ekkor már a folyó közepén úsztatta a lovakat, így épségben átért a magyar oldalra. 6. „Amíg kimosták a ruhánkat, bent feküdtünk az ágyban. ” Készült Szirti Ferencné, született Földes Anna volt gútori, ma rajkai lakos visszaemlékezése alapján. Hétéves volt 1946-ban. Elbeszélése szerint, látta amint Szemétről, Gútoron keresztül hozták azokat a magyarokat, akiket Csehországba deportáltak. A teherautón, amellyel szállították őket két katona is állt puskákkal. Annyira megrendültek szülei a látottaktól, hogy inkább a menekülés mellett döntöttek. Csónakkal szelték keresztül a Dunát, és mire átértek a magyar oldalra puskalövéseket hallottak. Ekkor a magyar katonák gyorsan kikapkodták a ladikból a gyerekeket. Rajkára kocsival vitték őket, és a „Hinta” nevezetű vendéglőben szállásolták el a családot. Itt körülbelül hatvan felvidéki menekültet helyeztek el a téli hidegben, illetve végig szalmáz- ták az egész épületet. A vendéglőben találtak egy zongorát, ezen játszottak: így sikerült egy kis jókedvet varázsolni az emberek leikébe. Minden nap meleg ételt kaptak, de mhájuk csak annyi volt, amiben eljöttek: amíg kimosták mháikat, az ágyban feküdtek. A következő évben egy kicsit jobb lett a sorsuk: egy segélyakció keretében 1947-ben Dániából meleg holmikat kaptak, kiutaltak számukra egy lelakott romlakást, valamint két ágyat, két széket, egy sparheltet, és egy asztalt adtak nekik. Kedves emlékei kötődnek 1947 karácsonyához, amikor nővérével egy mosonmagyaróvári gyermektelen házaspár két hétig vendégül látta. 160
