Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Nagy Róbert: A Magyar Vagon- és Gépgyár olaszországi kapcsolatai. FIAT-licence megállapodások és titkos szerződések 1937-1945
támogatásra. A Magyar Királyi Honvédség terveiben mindvégig azaz elképzelés uralkodott, hogy a haderő egy esetleges, szomszédokkal vívandó háborúban megfelelően szerepelhessen és a környező államok hadseregeivel, haditechnikai eszközeivel szemben eredményes lehessen. 1936-37-ben felerősödött a magyar légierő korábban megkezdett fejlesztése, amely többek között az olasz Fiat, Caproni és Savoia-Marchetti, és a német Junkers Ju-86-os repülőgépek vásárlásával és előbbiek licence-ének részben győri átvételével realizálódtak, lehetőséget teremtve a további hazai repülőgépipar fejlesztésére.5 A gépek megvásárlása a közelmúltig fennálló elméletek, vélemények szerint elhamarkodottan történt és a titokban fejlesztett légierő vezetése rosszul döntött, amikor az olasz gépek megvásárlása mellett tette le a voksot. A beszerzett gépek valóban nem voltak a legmodernebbek, a beszerzés pillanatában már nem tartoztak az élvonalbeli gépek közé. A későbbi kritikákra azonban a magyar gépbeszerzések korlátozott lehetőségei adják meg a választ. Egyrészt ekkor még a német légierő és kormányzat elhatárolódott a modemnek számító haditechnika, így a repülőgépek és motorok eladásától, sőt még a licence átadásától is, így az olasz irányultság a jó politikai és gazdasági kapcsolatok révén logikus döntésnek bizonyult, az akkori nemzetközi helyzet ismeretében. Másrészt a döntésben nyilvánvalóan közrejátszott az a tény is, hogy az olasz fél kedvező árak mellé kedvező hitelkonstrukciót is kínált gépei eladása érdekében. A római magyar katonai attaché jelentéseiből egyértelműen kiderül, hogy az 1936 és 1940 közötti olasz repülőgép vásárlásokat komoly tesztek előzték meg, amely során tapasztalt magyar szakemberek vizsgálták meg és pilóták próbálták ki az eladásra, licenc-re kiszemelt itáliai típusokat, s többről már akkor lesújtó véleménnyel nyilatkoztak.6 Ezeket természetesen a magyar fél nem vásárolta meg. A beszerzési kényszerhelyzet következtében a fentiek ismeretében elmondhatjuk, hogy az akkori kondíciók mellett a lehető legjobb repülőgépeket sikerült megszereznie Magyarországnak. A gépek nem első vonalas konstrukciók voltak, de alkalmasak voltak a magyar ipari, javítási kapacitások, szakembergárda adott helyzetében minden nehézség nélkül beépülni a magyar hadiipar és a légierő rendszerébe, ráadásul mindezekhez kedvező licence feltételek is kapcsolódtak. Az 1930-as évek elejétől 1942-ig megvalósuló olasz repülőgép szállítások és licence megállapodások keretében több száz repülőgép került a magyar légierőhöz, amelynek gerincét, a német repülőgép program 1941-1942-es elindulásáig, ezek a típusok alkották a légierő szinte valamennyi egységénél. Közelfelderítő repülőgép Romeo RO-37 (14 db), térképező és futárgép Caproni Ca-97 (4 db), gyakorló és iskolagép Romeo Ro-41 (8 db), Nardi FN-305 és FN-315 (52 db), Breda Br- 25 (3db), szállítógép Savoia-Marchetti SM-75 (5db), Fiat G-12 (12db), bombázó repülőgép Fiat Br-3 (ldb), Fiat Br-20 (2 db), Caproni Ca-101 (17db), Caproni Ca-135 (68 db), Caproni Ca-310 (35 db), vadászrepülőgép Fiat Cr-20 (18 db), Fiat Cr-30 (17db), Fiat Cr-32 (112 db), Fiat Cr-42 (84 db), Reggiane Re-2000 (70 db) került a Magyar Királyi Légierő használatába. Az olasz licence megállapodások közül a legnagyobb darabszámú magyarországi gyártmány pedig a MA VÁG Reggiane Re-2000, ismertebb nevén Héja típusú vadászrepülőgép volt (198 db).7 109
