Tanulmányok a Kisalföld múltjából - Kisalföldi Szemle 3. (Győr, 2007)
Szalai Attila: Győr román megszállásának története (1919. augusztus 18-október 4.)
rudat112. Eltűnt a több ezer munkásra berendezett hálófelszerelés, és elvittek 300ezer puskát és hihetetlen mennyiségű ágyú- és puskalövedéket113. Tulajdonképpen a gyár összes gépét, műszereit, szerszámait, kész gyártmányait és nyersanyag készletét is elvitték. Mondhatni az ágyúgyárból csak a puszta falak maradtak, ugyanis a románok még a villanykapcsolókat is kiszerelték114. Az okozott kár pontos összege meghatározhatatlan. A győri üzemek veszteségét kb. 809,8 millió koronára becsülik, melynek nagy részét az ágyúgyár szenvedte el115. Ennek az önmagában is hatalmas összegnek a nagyságát még jobban kiemeli az, ha összevetjük a románok által Magyarországnak, ill. a dunántúli vármegyéknek okozott károk összességével. Budapesten a Vegyes Panaszbizottság 1919 december elején összegezte a megszállt dunántúli részeket ért veszteségeket. Eszerint Esztergom vármegyében 1.663.000, Győr vármegyében 8.921.000, Győrben 812.051.188, míg Komárom vármegyében 42.062.420 korona kárt okoztak a román megszálló csapatok116. A győri üzemek veszteségét jól jelzi, hogy a trianoni Magyarország gyáriparát kb. 2378,8 millió korona kár érte, s ebből a budapesti üzemek vesztesége 1180,6 millió korona (49,6 %), míg a győri gyáraké 809,8 millió korona (31,4 %)117. Tehát Budapest és Győr iparát együtt kb. 1990,4 millió korona kár érte, a Magyarországot ért veszteség 83,7 %-a. Ha figyelembe vesszük a két város nagyságát és lakosság számát, üzemeit valamint azt a tényt, hogy a románok Budapesten 3,5 hónapig tartózkodtak, akkor megállapíthatjuk, hogy a 1,5 hónapos győri megszállás alatt példátlanul sok értéket raboltak el a városból. Nem tűnik túlzásnak, sőt inkább ez a realitás, hogy arányaiban Magyarország összes települése közül Győrt érte a legnagyobb veszteség a román uralom alatt. Nem véletlen, hogy az ágyúgyár soha többé nem tudta kiheverni a megszállás következményeit, a békegazdaságra való áttérést. Míg 1917-ben ötezer főt alkalmaztak, addig 1919 szeptemberében 1749-et, decemberben pedig már csak 228-at. 1920-ra a foglalkoztatottak száma 186-ra, 1921-ben pedig 50 főre csökkent118. A románok kivonulása után ugyan azonnal felkereste egy küldöttég Friedrich miniszterelnököt Farkas Mátyás polgármester és Varga Kálmán az ágyúgyári lőtér gondnoka vezetésével. A munkásság nevében arra kérték a miniszterelnököt, hogy az ágyúgyárat újból adják vissza a régi rendeltetésének. Ha ez nem lehetséges, akkor szereltessék le a MÁV gazdasági gépgyárát és helyeztessék át a győri ágyúgyárba119. Friedrich átvette a memorandumot és megígérte, hogy keresi az eszközöket a megoldásra. Ennek jegyében érkezett Győrbe október 15.-én Schnetzer Ferenc hadügyminiszter, aki az ágyúgyárat meglátogatva tárgyalt az egyes részeinek újbóli üzembe helyezéséről120. Azonban a gyáron sem Friedrich, sem az őt követő kormányok nem tudtak segíteni. A város vezetése ugyan több mint egy évig tárgyalt egy hárommillió koronás befektetésről az ágyúgyár átalakításával kapcsolatban. A megbeszélések azonban nem vezettek eredményre, ezzel az ágyúgyár sorsa végleg megpecsételődött121. A többi győri üzem „szerencséjére” az ágyúgyámak a teljes kifosztása lekötötte a románok figyelmét és főleg szállítási kapacitását. Mivel a leszerelés és a bevagonírozás sok időt vett igénybe, így a győri gyárak többsége megmenekült a ágyúgyárhoz hasonló teljes kifosztás alól. Az ágyúgyár mellett még a vagongyárat érték súlyosabb veszteségek. Az 1920 november 9.-i közgyűlésen foglalkoztak a román megszállás következményeivel. A közgyűlés elé terjesztett éves jelentés megállapította, hogy „újabb csapás érte társaságunkat, midőn a románok az országot megszállották, és rekvirálásaikat Győrig kiterjesztették. Gyárunkból jelentékeny számú kész vasúti kocsit, motorekét és automobilt, valamint különféle anyagokat vittek el térítés nélkül és sikertelen minden abbéli igyekezetünk, hogy ezen áruknak 100
