Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
VIII. rész. A front felé
hogy majdnem végig erdők között mentünk, az erdő és a falu között volt olyan gyenge kilométernyi szántás. Bagoly Csöpi szakaszának első raja alighogy kiért az erdőből, megszólalt a faluból két géppuska. A raj azonnal visszafordult és bevágtázott az erdőbe. Toszt főhadnagy mérlegelte, hogy körülbelül milyen erővel állhatunk szembe. Természetesen ez alatt az idő alatt mindenki leszállt a lóról és az erdőszélén tűzelőállást foglalt el. A mi golyószóróink is elkezdték lőni azt a területet, ahol a géppuskák kelepeltek. Látni nem láttunk semmit. A főhadnagy kiadta a parancsot Berczelinek, hogy a szakaszt ossza kétfelé és próbáljuk meg három oldalról támadni a falut. Gyalog mentünk, a lovaink biztosítására hátrahagytunk egy fél rajt. Bagoly Csöpiék megpróbáltak támadni, de a géppuskáktól nem tudtak kijutni az erdőből. Arra nem gondoltak a partizánok, hogy mi többen vagyunk. Egyszer csak hallottuk, hogy Berczeliék megkezdték a tüzelést. Ekkor a partizánok kézifegyverekkel is lőni kezdtek. Rövid idő alatt hatalmas tűzpárbaj keletkezett. De azt is megállapítottuk, hogy nem lehetnek sokan. Toszt főhadnagy cselhez folyamodott. Néhány huszárt lóra ültetett azzal a feladattal, hogy az erdőszélen kószáljanak, hol erre hol arra, de úgy, hogy mire odalőnének, már ne legyenek ott, akkorra már menjenek tovább. A trükk bevált, de a harci zaj, bizony még sokáig nem csillapodott. Berczeli Imre, odarendelte a hátaslovakat. Lóra ültek és az erdőben új tüzelőállást foglaltak. A lóról leszálltak és elkezdtek tüzelni golyószóróval is meg a kézi fegyverekkel is. Egyszer csak az egyik géppuska elhallgatott. Mi is tüzelőállást változtattunk, gyorsan közelebb mentünk az erdőszéli faluhoz. Mindjárt kezdtük oldalba lőni a másik géppuskát, kis idő múlva az is elhallgatott, azután már csak a kézifegyverekkel lőttek. Most már Bagoly Csöpi is megindult a szakaszával szökellve. Hirtelen csönd lett, nem lőttek. Vártunk egy kicsit, de nem jöttek. Toszt főhadnagy parancsot adott: Előre! Azért nagyon óvatosak voltunk, de úgy látszott, hogy a partizánok elmentek. Bementünk a faluba, bizony már délután volt, nagyjából átfésültük a falut, de partizánt nem találtunk egyet sem. Hiába lövöldöztünk olyan sokat. Kerestük a milicistákat, mert azok kérték a segítséget, de senkit sem találtunk. Azt mondták a civilek, hogy a partizánok elvitték őket. Most szerencsénk volt, mert még csak sebesültünk sem lett. De azért a halálfélelem mindenkiben benne volt. Aztán később megszoktuk, hogyha valamelyik bajtársunk megsebesült, vagy ha hősi halált halt, ezt el kell viselni. Miután a falut átfésültük a lovakat megzaboltuk, mi is megettük azt a konzervet, amit indulás előtt kiosztottak. Csaknem teljesen sötét lett. A hó is egyre erőteljesebben esett. Toszt főhadnagy kiadta a parancsot:- A biztosítást bevonni és indulás vissza Gorodnyára! Bagoly Csöpi elől biztosított menetben! Berczeli Imre szakaszából egy raj utóvéd! Indulás! A fél század megindult, most már nemcsak esett a hó, hanem hordta is. Nekünk északnyugatra kellett mennünk. Rövid idő alatt a szél behordta az utat hóval. Egyszer csak odaértünk egy letarolt erdőbe, itt már csak a tönkök voltak, nekem gyanús lett. Mondtam Berczeli Imrének meg a Németh Jóskának, az első raj parancsnokának:- Nekem ez nagyon gyanús, eltévedtünk, mert ezzel a letarolt erdőrésszel errefelé nem találkoztunk. Azt kérdezte tőlem Berczeli Imre:- Biztos vagy hogy ez a letarolt erdő nem volt idefelé?- Biztos! 92
