Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
VIII. rész. A front felé
másik téma. Ebben a lágerben sok huszonöt évet kiosztottak. Az átkelés után továbbmentünk Kovel felé. Most is többet gyalogoltunk, mint lovagoltunk a lovaink kímélése miatt. Mentünk tovább Nyezsin felé. Ez a város szomorú emlék a magyar hadsereg életében, előre nyomuláskor meg visszavonuláskor is. Itt akarta Jány Gusztáv megtizedelni azokat a tiszteket, akik minden rosszban megosztották a sorsot a katonákkal. Csak azért nem történt meg, mert amikor a második hadsereget hazaárulónak és gyáva kutyának nevezte, a nép elkezdett zúgni, ő elrepült a Gólyával. Aztán csak akkor hallottunk róla, mikor hazajött és kiadta a másik hadparancsot, amiben mindent visszavont, de a katonák harci szellemén ez abszolút nem változtatott. Egy faluban ebédidőt tartottunk. Megettük az ebédünket - általában konzervet adtak, mert főtt ételt azt csak este kaptunk. Korpás János őrvezetővel előrementünk, hogy szállást keressünk a századnak. Két óra múlva meg is érkeztünk abba a faluba, amelyik ki volt jelölve. Bementünk az egyik házba és találkoztunk egy húszéves lánnyal.- Kik maguk? - kérdezte a lány.- Magyarok vagyunk - mondtuk neki. Természetesen oroszul beszéltünk. Amikor megmondtuk, hogy magyarok vagyunk, azt mondta, hogy az ő apja is magyar. Ezzel a lány otthagyott bennünket és elkezdett futni hátra a kertbe. Az apja ott trágyát terített. Elkezdett kiabálni:- Atyec, Atyec ano bisztri igyiszuda magyari jesz unasz! Mikor az öreg meghallotta, a villát belebökte a kupacba és jött felénk. Köszöntünk neki :- Jó napot! Tiszta magyarsággal mondta:- Szervusztok magyar fiúk! Igen örült az öreg, mindjárt azt kérdezte:- Hogy hívnak benneteket és hová valók vagytok? Először én mondtam. Még tudta, hogy hol van Magyaróvár. Mondta, hogy valamikor járt nálunk.- Hát te hová való vagy? - kérdezte az öreg Korpás Jancsit.- Én Léva mellé, Újlóti.- Hogy hívnak?- Korpás János.- Hát még a végén rokonok vagyunk!- Édesapádat, hogy hívják?- Öt is Jánosnak.- Akkor az édesanyádét én mondom meg. Aztán mondta a nevét, és az őrvezető helyeselt.- Engem pedig Korpás Andrásnak hívnak Te az én bátyám fia vagy - mondta az öreg, és úgy elérzékenyült, hogy sokáig nem tudott szóhoz jutni, csak hullottak a könnyei. Mikor magához tért megkérdezte Korpás Jancsit, hogy odahaza szoktak-e őróla beszélni. Korpás Jancsi mondta, hogy szokták emlegetni, de csak annyit mondtak, hogy tizenötben bevonult Pozsonyba a tizenharmadik gyalogezredhez, 18 évesen és hogy Galíciában eltűnt. Ennél többet nem tudtak. Az öreg András bácsi mindjárt írt egy négyoldalas levelet Jancsi szüleinek. Azért nem jött haza, mert meghallotta, hogy akik vöröskatonák voltak, azokat itthon mind 89
