Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
VIII. rész. A front felé
- Nekem a szakasszal még nem volt semmi problémám.- Nem tudod, hogy miért? Mert te mindent megbeszélsz a szakasszal. Ezért van tekintélyed a szakasz előtt.- De ezt köszönhetem a helyettesemnek is, mert ketten vezetjük a szakaszt, nem?- Hát a három rajparancsnok?- No meg azok is. Igazad van! - mondta Berczeli Imre. Ezen a napon én voltam a napos tiszt, mondtam Berczeli Imrének:- Én nem vállalom ezeknek az embereknek a kikötését. Tudom, hogy vétkesek, de azt azért mérlegelni kellene, hogy éhesek voltak.- Hát a többi nem volt éhes? Te is és mindenki más is egyformán éhes. Igaz? - kérdezte Berczeli.- Nem bánom, én ilyen súlyos büntetést nem vagyok hajlandó végrehajtani.- Ezt majd mond meg a századparancsnoknak, Pál Antal főhadnagy úrnak! Ahogy ott beszélgettünk, jött Szénási János hírvivő, azzal, hogy:- Pál Antal főhadnagy úr hívat! Mindjárt tudtam, hogy a kikötés végett. Ahogy a tiszti szobába beléptem, jelentkeztem a főhadnagynál.- Tudja, hogy miért hívattam?- Gondolom főhadnagy úr, a kikötés végett.- Igen, azonnal kezdje meg a végrehajtást!- Bocsánatot kérek, de a szolgálati szabályzat szerint kizárólag orvosi felügyelet mellett lehet kikötést alkalmazni. A században orvos nincs, a felelősséget így én nem vállalhatom!- A parancsot végre kell hajtani! - jelentette ki a főhadnagy.- De főhadnagy úr, ez a kikötés így szabálytalan és törvénytelen! A katona a törvénytelen parancsot nem köteles végrehajtani! A főhadnagy erre úgy felháborodott, hogy nem elküldött, hanem szabályosan elzavart. Még jó, hogy nem rúgott belém. Különben szerette hangoztatni, hogy felkoncoltatom. Mikor elzavart, szólt a Szénásinak, hogy hívja oda, Mórocz József szakaszvezetőt, a tábori csendőrt, és Szekcsán Pál szakaszvezetőt, a két szadistát. Alighogy kijöttem a tiszti szobából, egyszercsak hallottuk, hogy az ebédlőben verik a falba a szegeket, és viszi a köteleket a két szakaszvezető. Kis idő múlva a jajgatást is hallottuk. Közben, ha valamelyik elájult, hol a csendőr, hol a Szekcsán egy vödör vízzel nyakonöntötte őket. Odaszólt neki:- No te gazember, lopni tudtál? A kikötést azt nem bírod? Mikor a század értesült a barbár kikötésről, nagy lett a zúgolódás. Pál Antal is megszeppent, mert hiába volt századparancsnok, itt most magára maradt. Most még Toszt főhadnagy sem osztotta a véleményét, mert törvénytelenül cselekedett. Látta a főhadnagy, hogy mégsem a laktanyában van, másfél óra múlva elrendelte a kikötés megszűntetését. Amikor leeresztették őket, Kacz Lajos - felvidéki tartalékos huszár volt - megkérdezte Szekcsán és Mórocz szakaszvezetőket:- Tudnak- e imádkozni?- Miért? - kérdezte tőle Szekcsán.- Azért, mert az első helyen, ahol a fegyvereké lesz a szó, ha addig élek is, maguk hősi halot87
