Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)

IV. rész. Hazatérés Kárpátaljáról

- Te Pali ismered te a Somogi őrnagyot, ő fizeti.- Ismerem- mondta a pincér. De addig még két-három fröccs is elfogy, mert az korán nem szokott jönni.

Már este hét óra volt és még nem jött. Aztán kértem egy marhapörköltet nokedlivel meg még egy fröccsöt. Este fél tíz volt, amikor megérkezett. Azt gondoltam, már elmegyek haza. Jelentkeztem nála.- Na jól van. Evett-ivott ?- kérdezi az őrnagy.- Igen is őrnagy úr.

Mikor a pincérnek fizetett, kevesellte a cehhet. Mondtam az őrnagynak:- Köszönöm őrnagy úr, nekem elég volt.- Rendben van - jelentette ki az őrnagy.

Belenyúlt a bukszájába és adott 20 pengőt. Megörültem neki. Hűha -gondoltam magamban- ez nekem ötven napi zsold. Letisztelegtem az őrnagynál, megköszöntem a borravalót és hazamentem. A pénzt odaadtam az anyámnak. Örült neki. Én hazulról soha nem kértem egy fillért sem, még újonc koromban sem, később pedig már jól kijöttem a zsoldomból. Pláne ha nagyon sokszor voltam kiküldetésben, és megkaptam a napidíjat. Másnap reggel elmentem a laktanyába a papírjaimmal és jelentkeztem az őrnagynál. Az őrnagy pár sor dicsérő szót ráírt a menetlevemre, hogy a lovat kitűnő állapotban adtam át és a századparancsnok dicsérjen meg a század előtt. Pár nap múlva fel is olvasták az esti parancsba. Még három nap szabadságot is kaptam, Lamos őrnagytól. így a karácsonyi szabadságnál, én 11 napra mentem haza. Szabadságolás ideje alatt a kiképzés szünetelt. Csak a szolgálattal meg a lovak jártatásával foglalkoztunk. Mert karácsonykor meg húsvétkor mindig hazamehettünk két turnusban, akinek valami oknál fogva nem vonták el a szabadságát

36