Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
V. rész. 1940. Erdély
V. rész 1940 Erdély A háború már folyt, a németek 1939. szeptember 1-jén megtámadták és 18 nap alatt elfoglalták Lengyelországot. Magyarországot elárasztották a lengyel menekültek, Komáromba is több ezer menekült érkezett, az erődökben szállásolták el őket. A Maginot- és a Siegfried-vonal között is folyt a furcsa háború. Már Csehország is német fennhatóság alatt állt, ott is fellángolt a partizánharc. Ilyen háborús hangulatban folyt az újonc kiképzés. Lassan kezdték kiválogatni a tisztes iskolásokat. Ezek már csupán három hónapot voltak az iskolában és április végén megvolt a vizsga és az előléptetés. Néhányat előléptettek őrvezetőnek, mi közülünk is lett néhány tizedes. A Főcén Jóskát meg engem szakaszvezetőnek léptettek elő. így most már minden szakaszban volt egy szakaszvezető. Március derekán takarodó után, bejött egy nő a laktanyába. A napos éppen a körlet ellenőrzéséből jött vissza. A naposasztalnál nézegetett, mert nem tudta merre menjen.- Hát maga hogy került ide? - kérdezte a napos.- Sarkadi őrmester urat keresem - felelte a nő.- Jöjjön velem. A földszinten volt egy szoba, ahol csak egy szakaszvezető és két tizedes aludt. De ezek nem tartoztak a csapathoz. Mindegyiknek valami más beosztása volt, ott volt még üres ágy. A villanyt nem kapcsolta fel, befogta a nőnek a száját és megerőszakolta. Erre a két tizedes is felébredt. Azok is végigmentek rajta. Aztán még ki tudja hányán. Mikor már alig tudott lábra állni, kidobták az udvarra. Ott az istállóőrök közül még vagy öten végigmentek rajta, aztán kidobták a hátsó kapun. De addigra már annyira ki volt merülve, hogy csak annyi ereje maradt, hogy odafeküdt a kerítés mellé. Reggel a Galántai törzsőrmester talált rá, amikor jött a kaszárnyába. Intézkedett, hogy a mentő elvigye a kórházba. Aztán kezdődött a baj, mert a törzsőrmester jelentette a szakaszparancsnoknak. Az meg rögtön elrendelte a sorakozót. Amikor a tettesek után kérdeztek, senki sem jelentkezett. Többször megismételték a kérdést, senki sem jelentkezett. Lamos főhadnagy fegyelmező gyakorlatot rendelt el az egész századnak, szakaszvezetőig bezárólag. Az összes szakaszparancsnok jelen volt, a napos tiszt felelt a végrehajtásért. A sorakozó után fél nyolctól nem volt megállás 11 óráig azon a hepehupás kis gyakorlótéren. Megvolt a zabolás, utána tovább tartott a fegyelmező gyakorlat, délután 5 óráig. Hiába kértük Lamos főhadnagyot nem engedett jottányit sem. Mert azt akartuk, hogy büntessék meg azokat, akik a bűnt elkövették. De minden hiába volt. A gyakorlat végén nem volt egy tenyérnyi száraz rajtunk. Akik akkor szolgálatban voltak, kivétel nélkül 30 nap szigorított fogdát kaptak. Közben a nő meggyógyult és a kórház a 72 pengős ápolási költséget benyújtotta a századnak, amit ki kellett fizetni. Áprilisban a húsvéti szabadság után Kálnoki Pista harmadéves huszár kimaradáson volt, különben a kovácsműhelyben dolgozott, mint kovács. Tíz órakor nagyon kótyagosan jött be és ahogy vetkőzött, az összes levetett kincstári ruhadarabot összetépte. Hiába volt minden figyel37
