Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
IV. rész. Hazatérés Kárpátaljáról
- De nekem muszáj, mert meghoztam Komáromból a lovát. Megadta a címet, hogy hová menjek. Az kérdezte: oda találok-e, kell-e kísérő? Mondtam az őrmesternek: köszönöm senkit, odatalálok, mert én idevalósi vagyok. Ezzel letisztelegtem és megkerestem az őrnagyot. Mikor odaértem, a lovat kikötöttem a ház előtt egy díszfához és felmentem a lakására. Becsöngettem, a felesége nyitott ajtót, látta rajtam, hogy nem határvadász vagyok. Megkérdezte: kit keresek? Mondtam, hogy Somogi őrnagy urat, mert meghoztam Komáromból a Vigasz nevű lovat.- De ne haragudjon, mert az őrnagy úr most alszik, nem lehet zavarni. - mondta az asszony.- De kérem, nagyságos asszony, nekem fontos!- Rendben. Mindjárt szólok a férjemnek. Vártam az ajtóban, hamarosan jött is az őrnagy, ingbe, papucsba. Jelentkeztem nála:- Őrnagy úr, Weisz Ferenc tizedes meghoztam Komáromból a Vigasz nevű lovát.- Hogy néz ki és hol a ló?- Ott van a ház előtt, a fához van kötve, tessék megnézni!- Rögtön jövök! Az őrnagy belebújt a nadrágba, meg a csizmába, zubbonyt vett magára és lejött a lóhoz.-Jól van, fiam. - mondta az őrnagy. Vigye a lovat a Diófa utca 1 szám alá, adja át a lovásznak, maga pedig menjen az Ökör Vendéglőbe és várjon! Egyen, igyon, mondja meg Jolán néninek, hogy én fizetem és ott várjon meg! Azt meg sem kérdezem, tudja egyáltalán, hol van Ökör Vendéglő? - kérdezte az őrnagy.- Igen tudom őrnagy úr, mert én idevalósi vagyok.- Akkor mehet. Letisztelegtem az őrnagynak, kimentem és felültem a lóra. Elmentem a Diófa utca 1 szám alá, és átadtam a lovásznak, aki káromkodott, mint a béres:- Mennyi kesét akar még ez a marha összevásárolni? Már van neki nyolc darab, most meg már kilenc és még soha tíz fillért nem adott. Már semmi szabadidőm nincs, mert nem csak gondozni kell ezeket, hanem minden nap be is kell járatni, éjjel-nappal itt kell lennem velük.- Ne haragudjon, de én a maga helyzetén segíteni nem tudok, mert én nekem jogom nincsen.- Tudom tizedes úr, de jólesik, ha valakinek elmondhatom a panaszomat. Mert borzasztó vaddisznó az őrnagy, agyonszekálja az embert. Megsajnáltam a lovászt, adtam neki két pengőt. Ez akkor két liter bor ára volt egy másodosztályú vendéglőben. Pedig akkor még nem tudtam, hogy kapok-e valamit az őrnagytól. Azután megkérdeztem a lovászt:- Mennyi idős katona?- Második éves vagyok.- Akkor már nemsokára leszerel, igaz?- Igaz - felelte a lovász. Ezzel kezet fogtam vele és elindultam haza, mert a nyerget nem akartam a vendéglőbe magammal vinni. Utána visszamentem a vendéglőbe és kértem a pincértől egy nagyfröccsöt. Azután megkérdeztem a pincért: 35
