Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
IV. rész. Hazatérés Kárpátaljáról
Mire novemberben visszamentem szabadságról, Schneider Paliék és Rátonyi Gyuriék régen visszajöttek Sopronból, mint hadapród őrmesterek. A 8 karpaszományosból egyedül Bagoly Csöpi maradt szakaszvezető. Először nem is osztották be szakaszhoz, irodai munkát kapott. Az újoncok is el voltak már osztva, sőt az esküre készültek. Este érkeztem vissza a laktanyába, és csodálkoztam, hogy az iskola már megszűnt. Az én lovamat is visszavezették a századkörletbe a régi helyére. A folyóson közülünk volt a napos, Gotlib Laci, láttam ő is őrvezető lett. Mindjárt újságolta, hogy megvolt az előléptetés, a mi századunkból 9 őrvezető lett. Téged is előléptettek valóságos tizedes vagy. Visszatettek a harmadik szakaszhoz. Csendbe bementem a szobámba és elfoglaltam a régi helyemet. Reggel ébresztőkor Ármin nézett egyet.- Hát te mikor jöttél meg? - kérdezte.- Este a tízórai vonattal - feleltem neki.- Tizedes vagy, pajtás! Méghozzá az első rajnak vagy a parancsnoka. És képzeld el mind a ketten a te rajodba vagyunk a Muszka Miskával. Schneider hadapród úr osztott ide. Nem baj ugye?- Persze, hogy nem baj, hisz megígértem, hogy mind a kettőtöket odaveszlek a rajomba. De ezt mind öltözködés közben beszélgettük. A helyettesem egy évvel öregebb katona volt, őrvezető. Ébresztő után még nem vettem át a rajparancsnokságot, mert hivatalosan még senki nem mondta. Pechemre a Révész is odakerült szakaszparancsnok helyettesnek. Igaz most már nem sokat számított. Azért továbbra is sokat veszekedtünk. Mert én, az én rajomban nem engedtem meg, hogy az öreghuszárok meg az őrvezető urak feleslegesen macerálják az újoncot. Volt, aki szememre vetette, hogy mivelünk hogyan bántak. Én mondtam neki, akkor miért nem annak adod vissza, aki akkor megbántott? Miért azoknál akarod az adósságot leróni, akik téged nem bántottak. Erre aztán nem feleltek. Reggel hat órára megjött Abonyi törzsőrmester a szolgálatvezető, nála kellett jelentkezni, hogy létszámba vegyen. Mikor bejelentkeztem azt mondta, majd jelentkezzem Schneider hadapród úrnál. O majd megmondja a beosztásomat. Különben varrjam fel a tizedesi rangot, mert másképp nem vonulhatok ki.- Értette?- Igen, értettem, a kantin csak nyolc órakor nyit. Akkorra meg már ki kell vonulni.- Menjen be a műhelybe, a szobáknak biztos van tartalék rendfokozata. Különben gratulálok az előléptetéséhez - tette hozzá.- Köszönöm törzsőrmester úr! Tudtam, hogy ez mivel jár, mindjárt mondtam a törzsőrmesternek, hogy hatóra után találkozunk. Mert szokás volt csillaglevet fizetni. Meghívás után azonnal mentem a műhelybe, mos már nem kellett jelentkezni. Köszöntem az ott dolgozóknak jó reggelt, és mindjárt megkérdeztem Juszt Jóskát, a szabót ő is tizedes volt és műhelyfőnök. Még mielőtt szabadságra mentem, akkor magáztuk egymást. De most már egyenlő rangban voltunk.- Jóska van nektek tartalék rendfokozatotok?- kérdeztem.- Van! A részedre tartalékoltam, mert tudtam, hogy jönni fogsz. Rögtön fel is varrta, de csak a gyakorlóruhára. 32
