Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
IV. rész. Hazatérés Kárpátaljáról
dőre. De igen rosszul voltam. Révész szakaszvezető azt mondta, őt nem érdekli, a szabadság és a gyengélkedő, le kell menni zabolni. Nyolc órakor indul a vonatja, két óráig részt vesz a foglalkozáson.- Megértette?- Nem értettem, szakaszvezető úr, mert én nagyon rosszul érzem magam.- Nem érdekel a nyomora — felelte a szakaszvezető. Erre azt mondta a Föcén Jóska, akinek a lova az enyém mellett volt:- Pajtás feküdj le a ló elé, majd én megcsinálom a munkádat. A bajtársaim mind látták rajtam, hogy milyen állapotban vagyok. Révész ezt irigységből tette velem. Ügy hat óra után megjelent az alezredes német vizslája. Mindjárt tudta mindenki, hogy jön az alezredes. Révész mindjárt elkezdett kiabálni ott a lovam faránál.- Mit döglik maga a lova előtt ? Miért nem ápolja a lovát ? Nem tudtam felállni. Odajött hozzám és belém rúgott. Közbe az alezredes is megérkezett és a szakaszvezető jelentkezett nála. Én akkor már csak félhomályban hallottam, mikor jelentette, hogy egy ember megtagadta a parancsot. Az alezredes mindjárt azt kérdezte.- Ki az aki a parancsot megtagadta és hol van ?- Ott fekszik a ló előtt.- De hisz én annak tegnap aláírtam a szabadságlevelét. Hogy-hogy nem ment haza? — kérdezte az alezredes. Odaállt a ló farához és szólt, hogy keljek fel.- Miért nem mentél haza?- Azért, mert csak nagyon későn lett volna vonaton.- Kelj fel! — szólt az ezredes.- Nem tudok! Nagyon rosszul érzem magam. Megpróbáltam felállni, de nem bírtam. Főcén Jóska meg Vazlavik Gazsi vonszoltak ki a placcra. Az alezredes megfogta a pulzusomat és azonnal elvitetett a gyengélkedőre. Mivel nem volt orvos, Észak-Komáromból, a helyőrségi kórházból hívatott mentőt. Azzal vittek a kórházba, ott megállapították, hogy tüdőgyulladásom van. Mindjárt vizes lepedőbe csavartak, mert akkor ott még nem volt penicillin és tetrán. 9 napig 2 óránként csavartak vizes lepedőbe. Csak a kilencedik napon lettem jobban. Egy hónapig voltam a kórházban és 28 napot egészségügyi szabadságon a jutalomszabadsággal együtt. Ha az alezredes akkor nem jön, lehet, hogy elégtem volna a láztól. Az orvosok úgyis azt mondták, hogy a szervezetem nem vasból, hanem acélból van, hogy kibírtam a 40-41 fokos lázat. Még azt szeretném hozzáfűzni, hogy Dálnoki Veress Lajos vezérezredes irányította 1941-ben a gyorshadtestet a keleti fronton egészen a Donyeck folyóig. Majd pedig 1944-ben az újonnan felállított II. hadsereget a Keleti- és Déli-Kárpátokban. A háború végén az új demokratikus hadseregben teljesített szolgálatot, amíg Rákosiék le nem tartóztatták 1946-ban, majd Sopronkőhidán kivégezték. Kár volt érte, mert nem volt németbarát, a háborúba éppúgy belekerült Horthy parancsára, mint sokan mások. A katonáit jobban megbecsülte, mint Jány Gusztáv, aki a sebesülteket is kikötette és fegyver nélkül zavarta a halálba az állig felfegyverkezett ellenséggel szemben. De ezt az elmúlt időben mind elhallgatták, nem akartak tudomást szerezni róla. Pedig igaz. 31
