Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
IV. rész. Hazatérés Kárpátaljáról
De mióta megjöttünk, se nem előtte, sem utána reggelit nem ettünk.- Hogy-hogy nem kaptatok reggelit? — kérdezte az alezredes.- De kaptunk, csak idő nincs rá hogy elfogyasszuk.- És miért nincs rá idő?- Azért mert Széles Lajos tizedes úr elrendeli a reggelire sorakozót, elmegyünk a konyháig, a szakács elkezdi osztani az ételt, körülbelül nyolcan-tízen megkapják, jön Révész szakaszvezető úr. Elkiáltja: nyergelni! Aki megkapja a reggelit, az sem tudja elfogyasztani, mert olyan forró, és ki van öntve a csatornába. Mikor én ezt elmondtam, odaszólt Lamos főhadnagy úrhoz, mint a századparancsnokhoz.- Főhadnagy úr mit szól hozzá, hogy századának nagy része éhesen vesz részt a gyakorlaton? Láttuk, hogy a tisztesek egész zavarban voltak. Mondtam az alezredes úrnak, hogy a tisztesek és az öreg huszárok megreggeliznek. Azok külön-külön elmennek és még többet is kapnak, mert az újoncoknak a fele nem kapja meg az adagját.- Van még valami panaszod?- Igen, van alezredes úr. Gondoltam, hogy már most mindent elmondok és akkor biztos, hogy áthelyeznek. Elmondtam az alezredesnek, hogy reggel negyed hatkor lejövünk a szobából és este háromnegyed kilencig nem megyünk fel. Nem is engednek senkit fel a szobába és mégis előfordul, hogy valakinek valamije eltűnik.- Micsoda? Bajtársi lopás? Megint a főhadnagyhoz fordult.- Főhadnagy úr erről nem tud?- Nekem mindig azt jelentik, hogy semmi különös esemény nem történt. Azonkívül az ebédet, a vacsorát mindig az istállóban a ló faránál, a kövön guggolva fogyasztjuk el. Az alezredes csak hallgatott.- Mondd csak!- Tessék megnézni az ujjaimat, mind meg vannak dagadva a lótrágyától. Nemcsak az enyém minden újoncé. Mindjárt ott a szomszédaimnak is megnézte a kezeit. Azoké is mind gyulladásos volt.- Hát édes fiam, úgy tudom, hogy minden istállóban van villa és gereblye, amivel a trágyát ki kell szedni.- Igen alezredes úr! Amikor bevonultunk, minden istállóban volt, de két nap múlva eltűnt, azóta nincs. És ezzel a kézzel kell ennünk. Mikor mindent elmondtam, azt mondta az alezredes:- Fiam! Te nem mész el, neked itt kell maradni. Ebből a korosztályból te leszel az első tizedes.- Nem akarok itt tizedes lenni, de máshol sem.- És mért nem?- Mert csalódtam a honvédségben.- De édes fiam! A katonákat edzeni kell. Próbáld az alezredest meggyőzni. De én hajlíthatatlan voltam és kértem az áthelyezésemet a hegyi huszárokhoz. Közben Lamos főhadnagy úr megmondta, hogy ki vagyok jelölve iskolára. Erre az alezredes parancsba 23
