Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
IV. rész. Hazatérés Kárpátaljáról
adta, hogy én semmi szín alatt nem mehetek el. De még egyszer megpróbáltam, mert mondtam az alezredesnek, hogy nekem itt maradásom nem lesz. Ezt hallották az illetékesek is.- Fiam! - mondta az alezredes -, ebből neked semmi bántódásod nem lesz. Érted?- Igen, alezredes úr! Délben mikor mentünk ebédelni, a napos kihirdette, hogy az alezredes úr parancsa: minden tiszt, tiszthelyettes és tisztes a födeles tanácstermébe menjen értekezletre. Előadó Himodi Miklós alezredes. Különben vitéz volt, de ő nem kívánta a titulusát. Volt egy érdekes epizód Kárpátalján, mikor egy újonckori bajtársával találkozott. Odalovagolt hozzá, megölelte, pedig az csak szakaszvezető volt. Nagyon meg tudta magát szerettetni. Katonás volt, megkövetelte, amit a katonáktól meg kellett követelni. De meg is adta, amit tudott. Délután nem volt kivonulás, szereléket pucoltunk, mert a tisztesek, mind az értekezletre mentek. Csak az öreg huszárok maradtak velünk. 2 órától egészen 5 óráig ott voltak. Hogy miről volt szó, azt nekünk nem mondták de sejtettük, mert igen csendben jöttek vissza. Mikor megjöttek, mindjárt parancshirdetés volt, mint máskor. Amikor a zabolásnak vége lett, és vacsorára mentünk, nem az istállóba kellett menni, hanem a szobába. Széles tizedes kijelentette: Mától kezdve minden étkezés a szobába fog történni. Megértették?- Igen. — feleltük. Akkor már sejtettük, hogy az alezredes intézkedett. Este itatás után nem maradtunk az istállóban, hanem mindenkinek fel kellett menni a szobába. A szerelvényt és a ruházatot rendbe kellett hozni és aki akart, írhatott levelet. Másnap már este parancshirdetésnél felolvasták az új napirendet. És Abonyi törzsőrmester megmondta, hogy a napirendet mindenkinek szigorúan be kell tartani, mert ellenőrzik és a napirendet kifüggesztik. Attól a naptól kezdve rendszeresen volt reggeli, ebéd és vacsora. És nem a ló faránál. Ebéd, itatás után, ameddig gyalogos kivonulásra nem kellett felkészülni, még egy fél óra pihenő is jutott. Pár nap múlva az újoncok jöttek gratulálni:- Ezt neked köszönhetjük. Meg merted mondani az igazat. Csak nehogy majd ezek a vaddisznók: Révész, Széles, Danes és még néhányan rád másszanak.- Remélem nem úgy lesz, mert az alezredes úr megmondta, ha éreztetni fogják velem, nyugodtan jelentsem Lamos főhadnagy úrnak. A tisztesek azért voltak olyan szabadok és csinálhatták azt, amit akartak, mert a parancshirdetés után nem volt se tiszt, sem pedig tiszthelyettes a körletben. Azok mind elmentek, még a napos tisztet sem találtuk sokszor. Azután minden ment a maga útján. Egyszer ébresztő után mentünk le az istállóba, de még nem volt 5 óra. Ahogy bemegyünk az istállóba, az első számúba, kit látunk ott, hát Himodi alezredes urat. A tisztesek meglepődtek amikor meglátták, hogy az istállóőrrel beszélget. Azt elfelejtettem, hogy nem kellett többet kézzel szedni a trágyát, - de azután sem a következő újoncoknak. Igaz akkor már mi voltunk az öreg huszárok. Mi azt már nem tartottuk helyesnek, hogy ha velünk is úgy bántak, mi is azt csináljuk. Bár voltak erre hajlamosak, de ahol a Főcén Jóska volt a szakaszvezető parancsnokhelyettes és én, ott az nem volt megengedve, hogy az újonc mindenkinek kénye-kedve szerint ki legyen szolgáltatva. 24
