Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
XIV. rész. Újra a fronton
hatodik századhoz osztottak be, a harmadik szakaszhoz. Megint összekerültem Ákonc Rezső zászlóssal. Örömmel üdvözöltük egymást. Július 2-án vagoníroztunk be és Ungvárról lóháton mentünk egészen a frontvonalig, Kolomijáig. Másnap már be is vetettek minket, pontosan nem tudom, hogy mennyi lett a veszteségünk, de az oroszok megszórtak bennünket Sztálin orgonával. A fehérvári harmadik gyalogezreddel voltunk, azoknak is sok volt a veszteségük. Az oroszok ellentámadásba mentek át, és két nap után muszáj volt visszavonulni a Kárpátok felé, Kolomijától egészen Uzsokig vonultunk vissza. Augusztus elején szívós harcokat vívtunk az oroszokkal, a szoros védelmében. Sok veszteséget okoztunk, de többszöri támadás után sem sikerült a szorost bevenniük. Augusztus 23-án fordulat állt be a hadseregben. Beregfi Károlyt még a nyár folyamán leváltották, és Lakatos Géza vezérezredes lett a hadsereg parancsnoka. A román átállás után Horthy Lakatos Géza vezérezredest is leváltotta, és Dálnoki Miklós Béla vezérezredest nevezte ki az első hadsereg parancsnokának. Lakatos Gézát pedig miniszterelnöknek. November elején a századunk Beregszászon tartózkodott, mikor Várkonyi és Pál Antal századosok eltűntek a fél századdal. Tulajdonképpen Beregszászon a hadsereg parancsnokság biztosítására voltunk odarendelve. Két-három napig nem is tudtuk, hogy hová lettek, csak később tudtuk meg, hogy Dálnoki Miklós Béla vezérezredes meg a hadsereg vezérkari főnöke az egész stábbal átment az oroszokhoz, velük együtt a Várkonyiék is, akiket odavittek biztosításra. A román átállás után, Dálnoki Veres Lajos parancsnoksága alatt felállították a II. hadsereget, amely a Keleti Kárpátokat védte egészen az Ojtozi-szorosig. Ugyanakkor felállították a III. hadsereget is, amely Arad irányába menetből megkezdte a támadást. Mindkét hadsereg sikeres győzelmeket könyvelhetett el, hiszen a harmadik hadsereg két nap alatt elfoglalta Marosludast és Belényest. A román katona, csak akkor katona, ha háromszoros túlerőben van, meg amikor a másik puszta kézzel harcol. Tordánál egy magyar csendőr század szétvert egy egész román ezredet. Csak akkor állt meg a magyar hadsereg, mikor a románok egyesültek az oroszokkal, és a túlerővel már nem tudtak megbirkózni. Október 15-e után a magyar hadseregben nagy volt a kavarodás, mert a katonák nem akartak felesküdni Szálasira. Ezért kellett Dálnoki Miklós Béláéknak is, meg a mi parancsnokainknak is átmenni, mert másképpen a németek letartóztatták volna őket. Árpád- sávos tisztek járták a csapattesteket, ők eskették fel a katonákat. Hozzánk is jött egy százados, felsorakoztunk és elkezdte olvasni az eskü szövegét, de senki nem mondta vele, csak ő egyedül. Mikor végzett azt mondta:- Akár mondták, akár nem, úgy tekintjük, hogy felesküdtek! Október 17-én az oroszok még hevesebben támadtak, például Csontosnál, a Nagy-Berez- nától északra, ahol aló. gyalogezred volt védelemben,. Szakadt az eső, az oroszok egész nap támadták az állásokat. 18-án sikerült nekik a vonalat áttörni. Csak 20-án tudták az oroszokat visszaszorítani a határ túloldalára. Itt a Kárpátokban, ha itt-ott betörtek az oroszok, sikerült visszavetni őket, mert az orosz katona nem volt a hegyi harcokhoz hozzászokva. Csak azért kellett a Kárpátokat feladni, mert nem volt ellenállás Dél-Erdélyben, nyugodtan jöhettek egészen a Marosig. Mikor a front délen már magyar területre ért, sok magyar egység értelmetlennek tartotta a harcot tovább folytatni, századok, sőt zászlóaljak mentek át az oroszokhoz. A katona megunta az állandó harcot, ha a parancsnok olyan volt, egész csapattestek otthagyták a vonalat. Sokszor a következő váltás csak üres védővonalat talált. Főleg azok, akiknek a szülőföldje a megszállt 213
