Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
XII. rész - Egyesülés a 46. ezreddel március elsején
5. Egyesülés a 46. ezreddel március elsején Verának igaza lett. Volt nálam egy fél tábla csokoládé, azt neki adtam és elbúcsúztunk egymástól. Akkor még nem gondoltuk, hogy két és fél év múlva újra találkozunk. Csak akkor éppen más minőségben, és más körülmények között. Elbúcsúztam és vágtában elértem a szakaszt. De akkora már erősen havazott, a szél is fújt, meg fagyott is. A szakasz nem is sejtette, hogy én lemaradtam, egyedül csak Török tizedes. O elől lovagolt feltűrt bundagallérral, én meg a szakasz végén. Már 30-40 centis hó volt, és ahol a szél az úton összehordta, sok helyen 60 centis is volt a hófúvás. A század jóval előbbre volt, de a csapást úgy behordta, hogy semmi nyomot nem találtunk. Szegény lovaink is alig tudtak a nagy hóban botorkálni. Már este 10 óra is lehetett, mikor Kamenkához értünk. A faluban néma csend, semmi mozgás nem volt. Azt gondoltuk, hogy talán elszállásolt a század.- Miért nem állítottak őrséget? Ez itt a kérdés!- Az őrnagy úr biztosan azt gondolta, hogy nem szükséges, mert az utóvéd úgyis biztosítja a századot - mondta Hetesi hadnagy.- El kell menni a faluba és meg kell győződni, hogy mi van a századdal - mondta Török Sanyi.- Nem hiszem, hogy az őrnagy úr ilyen borzasztó hóviharban tovább menjen, amikor alig lehet járni. - Szóltam, a Sanyinak - gyere megyünk! A hadnagy úr meg addig megszervezi az őrséget, mert ha hordja is a havat, biztosítás nélkül nem lehetünk! Megindultunk a Sanyival, már a falu közepén jártunk, de a századnak semmi nyoma nem volt. Mentünk tovább, lassan kiértünk a falu végére, megálltunk tanakodni, hogy mit csináljunk, majd elindultunk, körülbelül 1 kilométert mentünk, amikor valami hangot hallottunk, valahol elől. Csak azt nem tudtuk kivenni, hogy oroszok vagy magyarok. Alig mentünk pár száz métert, megálltunk hallgatózni pár percig. Mondtam a Sanyinak:- Magyarok! Biztos a század, gyere menjünk! Azon gondolkodtam, miért nem maradtak a faluban. Török Sanyi szerint, biztosan tovább akartak menni, de megakadtak a hóban. Igaza lehetett, amikor odaértünk ott álltak az úton, nem tudtak a társzekerekkel haladni, mert a kerekek nem forogtak a hóban. Az őrnagy úr ráfizetett, hogy a szántalpakat leszedette. Azok a szegény emberek ott topogtak a nagy hóban a lovak mellett. Kérdeztük:- Az őrnagyot hol találjuk?- Valahol ott a szekereknél a Hídvégi főhadnagy úrral. Mikor az őrnagyot megtaláltuk, csak nézett. Jelentkeztünk, azt kérdezte:- Hol vannak?- Kamenka Hutor Mihajlovszki felőli részen - mondtuk. De a nagy hóban meg a hófúvásban lehetetlen továbbhaladni. Azért kerestük meg a századot, hogy az őrnagy úrtól megkérdezzük a további parancsot.- Az utóvéd rendezkedjen be védelemre a faluvégén, nehogy az oroszok hátba támadják a századot! - adta ki a parancsot. - Most mit csinál a szakasz?- Egy golyószóró tüzelőállásban van - jelentettem neki. - A többi meg behúzódott a házak 167