Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
IX. rész. 1942. január. Jelinói erdő
Erre leszóltam, hogy jöjjenek fel, semmi bajuk nem lesz. Mikor feljöttek, először a gyerekek, aztán az asszony, Szűcs István őrvezető le akarta őket lőni. Erre Salgó Gyula jól szájon vágta.- Most már elmehetsz! A sebesülteket ennek az asszonynak a házába vittük be. A kenyér meg a tej még ott volt az asztalon. Ahogy az asszony bement a házba azonnal begyújtott a kemencébe. Mi tovább mentünk, az egyik kertben több kenderkéve volt. Az egyik kupacból valaki megszólalt magyarul. Még jó, hogy miközülünk nem lőtt bele senki. Azt kérdezte, kik vagyunk. Mondtuk neki, hogy komáromi huszárok.- És te, hogy kerültél ide?- Harminckettes vagyok - mondta a gyalogos. De alig tudott lábra állni. Elmondta, hogy még 22-én sikerült bejutni a faluba. A többieket elfogták, öten voltak. Neki sikerült bebújni ebbe a kenderkupacba. Keze lába meg volt fagyva. Puha Kálmánnal és Salgó Gyulával vitettem be annak az asszonynak a házába akit Szűcs agyon akart lőni. Aztán tovább mentünk, fel oda, ahol a harminckettesek támadtak. A holdvilágban jól lehetett látni, hogy emberek ölelkeznek egymással. De hamar rájöttünk arra, hogy az oroszok vetkőztetni akarják a halottakat és a sebesülteket. Négy magyar volt, akik a sebesülteket védték, de azok maguk is sebesültek voltak. Mikor az oroszok észrevették bennünket, sítalpon elmenekültek. Még 22 sebesültet számoltunk meg. Sok halott volt, sokan voltak, akik a sebesülésük után, kötözés hiányában fagytak és haltak meg. Öten a 27 sebesültet nem tudtuk elvinni, ezért lementünk a faluba és kerestünk szánkót. Igaz lovunk az nem volt, de hamarosan találtunk egy trojkát. Annak az asszonynak a házába hordtuk be a sebesülteket, akit a pincéből felhoztunk. Puha Kálmánt előre küldtem a századhoz, hogy az egészségügyi járőr azonnal jöjjön hátra. Pál Antal parancsot adott Urbovics tizedesnek:- Azonnal induljon a sebesülteket kötözni! Mire Urbovicsék odaértek, az orosz asszony már kötözte a sebesülteket. Az utolsó szánkón volt egy Bagyinka nevű 21 éves, pesti fiú. Először könyörgött, hogy lőjük agyon, ne hagyjuk szenvedni. De kinek lett volna szíve ezt megtenni. Mivel nem lőttük le, elkezdett káromkodni, először minket szidott, hogy gyáva szarok vagyunk. Utána Horthyt, meg Hitlert elmondta mindenféle gazembernek. Meg az egész vezérkart, hogy belevitték Magyarországot egy piszkos háborúba. Négy géppuskalövést kapott, csupa vér volt az egész ember. Még szerencséje volt, hogy az összes golyót az alsó testrészébe kapta. A vér mindegyiknél jeges volt, ahogy a sebre ráfagyott. Orlavics tizedes, Tuka Kálmán, meg az orosz asszony emberfeletti munkát végeztek, mert orvos nem volt. Amikor a kötözést befejeztük az elfoglalt falurészbe mentünk szánkót keresni. Találtunk, mert minden házban volt szánkó, de ló csak kettő akadt. De azt is elhoztuk. Elől a század még harcban állt az oroszokkal, de most már csak géppisztollyal. Nálunk egy szakaszra kettő, igen ritkán három géppisztoly jutott. Mi inkább golyószóróval meg a géppuskával tüzeltünk, de az orosznak ebből is több volt és jobb. Mert az nem fagyott be, mint a miénk, nem kellett lábbal rugdosni a zárdugattyút. Hajnali három óra tájban Serényi Balázsnak sikerült összeköt- tetést szerezni a parancsnoksággal, Bauman István alezredessel. Pál Antal jelentette neki, hogy a huszárszázad majdnem a falu felét elfoglalta, meg a 32-esek sebesültjeit is összeszedte. Hogyan szállítsuk el a sebesülteket? Kellene segítség! Csak annyi jelzést kaptunk, hogy: segítség nincs! Ha tudunk, szökjünk meg! 114
