Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)

IX. rész. 1942. január. Jelinói erdő

- Adjon egy embert, aki elvezet bennünket Senoszkájára. - Nem lehet. - szabadkozott. Ha a partizánok megtudják, azt az embert agyonlövik, aki az ellenségnek segített.

Nagy nehezen a bíró, maga jelentkezett az útra. Halvaksz Ferit elküldtem egy fazék főtt krumplival a szállásra, hogy jöjjön még valaki, aki az élelmet segít elvinni. Mondtam a bírónak, hogy az edényeket, majd visszahozzuk. Maga meg egy óra múlva legyen készen az indulásra. Az élelmet, amit szereztünk, igazságosan elosztottuk. Mondták az emberek:- De jó, hogy velünk vagy!- Miért? - kérdeztem.- Mert mi nem tudtunk volna semmit se szerezni, hacsak nem rekvirálunk. Az pedig lehet, hogy a vesztünk lenne, mert közülünk senki sem tud oroszul.

A Móroc is megbékélt, mert reggelizés közben bocsánatot kért, hogy ne haragudjak. Mondtam neki, hogy nem haragszom, de azt kell tenni, amit a harci helyzet megkíván. Itt mindenkinek az élete egyforma, és az életért meg kell küzdeni. Igen szabadkozott, hogy máskor ilyen nem lesz.

Mikor visszamentünk a bíróhoz, megköszöntem neki az élelmet, már ő is készen volt, magára vette a bundáját, a ló be volt fogva a szánkóba.- Hotova? (kész?) - kérdeztem.- Hotova. ( kész)- felelte a bíró.- Akkor pasli! (Indulás!)

És megindultunk a szállásunkhoz, ott már vártak bennünket. Az öreg ment elől, mi meg utána, a szél igen keveset csillapodott, nagyon hideg volt. Többször le kellett szállni a nyeregről, mert a lábaink nem bírták a hideg kengyelvasban. Már alkonyodott, mikor Senoszkájára értünk. A város szélén volt a gyalogság tábori őrse. Megállítottak bennünket, még a golyószórót is ránk fogták.- Kik vagytok? - kérdezték.- Komáromi huszárok vagyunk- Ki a századparancsnok?

Aztán még egy-két dolgot kérdeztek, hogy honnét jövünk, meg hasonlót. Aztán nagy nehezen beengedtek a városba. Szükség volt az elővigyázatosságra, mert a partizánok később megtanulták a csapattestek neveit, s ebből bizony nem egyszer tragédia lett. Felöltöztek német vagy magyar egyenruhába, és így lepték meg az alakulatot. Mikor már beengedtek, megkérdeztem a tizedest, a tábori őrparancsnokot:- Vannak-e a városban huszárok?- Pontosan nem tudom, de olyat hallottam, hogy valami huszáralakulat jött az éjjel, meg, hogy súlyos veszteségeik vannak.- Hol találom őket?- Azt nem tudom, majd a városban érdeklődjetek!

Meglátták a halottakat, letisztelegtek, amikor a halottas szánkó elhaladt. A város közepén, találkoztunk két magyar tiszttel.- Honnét jöttök? - kérdezték.- A jelinói erdőből - feleltük.- Hányas huszárok vagytok?

105