Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
IX. rész. 1942. január. Jelinói erdő
- 6-os felderítők vagyunk - mondtam.- Igaz, hogy 44-et elfogtak tőletek a partizánok?- Nem, mert csak 12-en vagyunk - feleltem nekik. A két tiszt sem tudta megmondani, hogy a század merre van. így tovább mentünk, talán olyan 400 métert, találkoztunk egy gyalogossal.- Hányasokhoz tartozol? - kérdeztem tőle.- A 46-osokhoz. - felelte.- Nem tudod, hogy vannak-e itt valahol huszárok?- Vannak. Csak menjetek ezen az utcán, találtok egy magas, háromemeletes, sárga épületet, ott vannak elszállásolva.- Még egy negyed órát mentünk, és megtaláltuk a századot. A kapuban az őr azzal fogadott, hogy a főhadnagy úr borzasztóan ideges, hogy ennyi vesztésege lett a századnak. Aztán még a halottak sincsenek meg. Az épületbe bekötöttük a lovainkat. Az öreg bírónak is csináltunk helyet, ő haza akart menni. Mondtam neki, hogy fog kapni vacsorát, reggelit. A lovának is adjon enni, aztán jöjjön be a szobába. Lenyergeltem, az emberek adtak a lovamnak abrakot, meg szénát. Én pedig siettem a főhadnagyhoz jelenteni, velem jött a Mórocz is. Az úton azt mondta nekem, hogy majd ő jelenti, hogy megjöttünk.- Nem is tudom, hogy mit hazudjunk a főhadnagy úrnak — mondta.- Semmit, az igazat kell jelenteni - mondtam neki. - De egyelőre te nem fogsz jelenteni semmit! Közben odaértünk, ahol a tisztek voltak beszállásolva. Kopogtattam, Berczeli Imre hangját véltem felismerni, aki kiszólt, hogy: Szabad! Ahogy beléptünk letisztelegtünk, de már jelenteni nem tudtam, mert a főhadnagy mindjárt rám szólt:- Hányán vagytok? - kérdezte. Mert az a lényeg! Megint szabályosan akartam jelenteni.- Azt mondd, hogy hányán vagytok! Mert az a lényeg! Ezt akarom tudni!- 12-en vagyunk, főhadnagy úr. Meg egy orosz, aki ide vezetett bennünket.- A halottakkal mi van? - kérdezte.- Azokat is meghoztuk, főhadnagy úr.- Derék emberek vagytok! - jelentette ki a főhadnagy. Közben szólt a Szénásinak, hogy töltsön rumot. Szénási kitöltötte a rumot, és tálcán mindenkinek odavitte. Először a főhadnagynak, és sorba. Megittuk a fél decit, utána kezet fogott velem és gratulált. Utána Berczeli Imre, Bagoly Csöpi, meg a doki is. A csendőrt azonkívül, hogy megkínálták, észre sem vették. A főhadnagyot annyira bántotta az esemény, hogy semmit sem pihent. A hamutartója púposán volt félig elszívott cigarettacsikkel. Mondta, hogy fejenként két deci rumot fog kiutalni. Hozzátette, hogy a század csak egy decit kapott. Mondtam a főhadnagynak, hogy az orosznak is, mert becsülettel elvezetett bennünket.- Megfelelően el lesz látva. Menjetek vacsorázni és pihenjetek, mert holnap reggel megyünk Gorodnyára! Örült az öreg, amikor vacsorára megkapta a finom marhapörköltet csőtésztával, kenyeret és a két deci rumot. Kapott még egy doboz Szimfónia cigarettát is, amibe 100 szál volt. Meg volt 106
