Weisz Ferenc: Magyar huszárok a második világháborúban 1939-1945 - Kisalföldi Szemle 2. (Győr, 2006)
IX. rész. 1942. január. Jelinói erdő
Serényi Balázs, meg Jámbor Feri jöttek ki.- Serényivei megbeszéltem, hogy mi legyen tovább. Balázsnak az volt a javaslata, hogy Senoszkájára menjünk. Mikor bementem a szállásra, Mórocz megfenyegetett:- Jelentést fogok tenni, hogy érdemtelenül bántál velem!- Miért hagytad magad?- Rám fogtad a géppisztolyt! Ezt is jelenteni fogom! Egy magyar királyi csendőrrel nem lehet így bánni! Érted?- Értem. Okvetlen jelentsd! De vedd tudomásul, téged semminemű felelősség nem terhel. Emberek életéért, tizenegy emberért én vagyok a felelős, még teérted is! Ezt is vedd tudomásul! Egyenlőre még azt sem tudjuk, hogy visszajutunk oda, ahonnét eljöttünk, most ez a legnagyobb kérdés. Nincs semmi élelem! Mit adsz az embereknek? Adjál tanácsot!- Elmegyünk Gorodnyára.- Nem mondanád meg, hogy hogyan és merre? Végeredményben nekünk is ez a célunk. Az emberek meg csak hallgatták a mi párbeszédünket, de nem szóltak, csak annyit, hogy nekem van igazam.- Most adjál tanácsot, de gyorsan, mert cselekedni kell!- Nem tudom mit kezdjünk. - felelte csendőr.- Látod milyen hülye vagy? Hőbörögsz, aztán meg tizenegy embernek a sorsát sem tudod irányítani! Különben végeztem, nem tárgyalok veled és kész! Szóltam Halvaksz Ferinek, pusztavámi sváb gyerek volt: Gyere velem, szerzünk valami élelmet, aztán utána majd meglátjuk! Először a bíróhoz mentünk. Azt mondta: kenyeret, tejet, krumplit, tudnak adni. Mindjárt elküldte két lányát, meg a feleségét a házakhoz. Mikor bementünk az egyik ház udvarába, a pajta ajtajából egy golyószóró tűzrejtője lesett ránk. Hamar félrehúzódtunk, egyszer csak egy hang megszólalt a pajtából:- Feri, Feri! Te vagy? Egyből megkönnyebültünk, Puszter Matyi volt.- Hát te hogy kerültél ide? - kérdeztem tőle.- Felbukott a lovam, mire én feltápászkodtam, a század már sehol sem volt. Aztán itt húzódtam meg, egész éjjel itt álltam, hogy ha esetleg partizánok jönnek, meghúzom a ravaszt és addig lövök, amíg töltényem van, az utolsót meg magamnak hagyom. Jaj, de örülök, hogy itt vagytok. Mikor bejöttetek, láttalak benneteket, azért nem lőttem. - mondta Matyi.- Most már tizenketten vagyunk. - mondtam neki. - Most pedig fogd meg a lovadat és gyere! Visszamentünk a bíróhoz, az asztalon már volt kenyér, öntött fazékban krumpli, meg köcsögben tej. Megkérdeztem a bírót:- Hogy hívják a falut?- Túrja - felelte.- Melyik város van közelebb, Gorodnya vagy Senoszkája?- Gorodnya messze van - felelte a bíró. - Senoszkája csak 40 kilométer. 104
