Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)
Az amerikai zónában
neki, mert látta az igazolványomban a Dr-t. Felvilágosítottam, hogy nem vagyok orvos, hanem bölcsészdoktor, tehát nem tudok segíteni. - Erre benyúlt a zsebébe, előhúzott egy tábla csokoládét. A markomba nyomta.- Nekem sincs semmim, de ezt nektek adom. Ha nem lesz elég az ennivaló, gyertek vissza. Újra lepecsételem az igazolványotokat és kaptok még egy adagot. Megköszöntük a csokoládét és mentünk ebédelni. A „sondermischung" levet megettük, megettük az élelmiszerjegyre kapott minden ennivalót, akkor kezdtük magunkat embernek érezni. Megváltottuk a jegyet a Münchenbe induló D-Zug-ra. Vártuk a beszállás idejét. A vonat csak este 8-kor indult, de már öt órakor igen sokan szálltak fel a szerelvényre. Mi is megyünk, hogy beszálljunk. Megállít bennünket a vasutas. Kéri a jegyet. Mutatjuk a menetjegyünket. Ő azt mondja, hogy ez nem jó mert kell még hozzá egy Zuschlagkarte /pótjegy/, amelyet a pályaudvar előtti téren egy pavilonban lehet kapni. Sok, sok ember állt ott sorban, várt a jegyre. Ha beállunk a sorba, talán a következő napra sikerül jegyet szerezni. Elhatároztuk, hogy gyorsan megváltjuk a jegyet. - De hogyan? - Úgy próbáljuk meg, hogy nem értünk németül. A legrövidebb úton indultunk. Mindenkit egy kicsit odébbállítottunk, rámosolyogtunk, és azt mondtuk:- Entschuldige bitte, nichts verstehen! /Bocsánatot kérek, nem értem!/ Kiabálás, zűrzavar.- Álljanak be a sorba! Ne engedjék őket!- Entschuldige bitte, nichts verstehen! A kiabálásba beleszól valaki:- Hagyják őket, egy szót sem értenek németül!- Entschuldige bitte, nichts verstehen! Mi pedig szépen, nyugodtan megvettük a jegyeket. Mentünk, hogy felszálljunk a vonatra. Igen ám, de a vasutas megint utunkat állja.- A jegyek jók, de még nem lehet beszállni!- De hisz a vonat már tele van.- Az lehet, de itt még nem lehet beszállni. 68
