Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)
Az amerikai zónában
Ez a bürokrácia. Rajtunk azonban nem fog ki. Megkerültük a síneket, átmásztunk három vonat alatt és felszálltunk a vonatra. így is már csak állóhely jutott nekünk. A vonat azonban pontosan indult és pontosan is érkezett Münchenbe másnap reggel hétkor. Nürnberg után még ülőhelyet is kaptunk. 1946. április 10-én érkeztünk Münchenbe. A városban óriási a forgalom. Állandóan magyarokba ütköztünk, akik nem nagyon igyekeztek haza. Tőlük tudtuk meg, hogy innen az amerikai zónából már részben hazaszállították a hadifoglyokat. Azt tanácsolták, hogy leghelyesebben azt tehetjük, ha jelentkezünk a Magyar Vöröskeresztnél. Azok beutalnak bennünket Pockingba, ahonnan, amikor sorra kerülünk, hazaszállítanak minket is. Villamosra ültünk és megkerestük a Maria Theresia Strasse 19. szám alatt a Vöröskereszt Kirendeltséget. - Itt fanyalogva fogadtak bennünket. Az első kérdés:- Miért jöttek ki? Hiába magyaráztuk, hogy zárt alakulattal hoztak ki minket is, Dániába vittek, majd angol fogságba kerültünk, ahonnan megszöktünk, mert haza akarunk jutni. Nem hatotta meg ez sem a tisztviselőket. Mintha nem is magyarok lennének. Semmit sem éreztek abból, amit mi, hogy nekünk otthon a helyünk, nekünk otthon kell dolgoznunk. . . Vagy talán ezek nem is magyarok voltak, csak magyarul beszéltek. Lassan, szinte undorral felvették az adatainkat. Úgy kezeltek bennünket, mint valami bűnözőket vagy leprásokat. Végre hosszú várakozás után kaptunk 5 cigarettát, 8 darab kekszet, 1 gyümölcsízt /talán 8-10 deka lehetett/, egynapi élelmiszerjegyet és egy igazolást, hogy azzal jelentkezzünk a pockingi táborparancsnokságon, a továbbiakat majd ott fogják intézni. Ennél a megalázásnál talán a láger is jobb lesz, ha nem kell sokáig ott maradni. Villamosra ültünk és kimentünk a pályaudvarra. Egy vendéglőben megebédeltünk, persze csak krumplit kaptunk háromféle változatban, de az is igen finom volt. így tele hassal, optimista szemmel néztük a világot. Azután vonatra ültünk, hogy Pockingba utazzunk. A vonat azonban csak Eggenfeldig ment. Itt kiszálltunk és a Vörös Táborban aludtunk. Egy zászlós a parancsnok, rajta kívül senki nem volt a táborban. Üres, hideg 69
