Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)

Fogságba kerülünk

bennünket. Egyelőre internáltak vagyunk, csak a drótkerítés hiányzik. Este 8-tól reggel hatig senki sem hagyhatja el a szállást. A dánok azt ígérték, a legrövidebb időn belül élelemmel ellátva vonaton visznek haza bennünket és garantálják, hogy otthon semmi bántódásunk nem lesz. - De jó is lenne!

Még ugyanezen a napon négy fiatal partizán érkezik hozzánk. Hozzám vezetik őket. Beszélgetni kezdünk.- Mit akarnak?- Ideküldtek bennünket!- Miért?- Hogy megvédjük a magyarokat a német katonák esetleges túlkapásaitól!- Tehát hadifogság?- Nem, minden marad úgy, ahogy eddig volt.- Hát akkor mire jó ez az egész?- Parancsot kaptunk és mi itt maradunk!- Rendben van!

Végignéztem a partizánokat. Civil ruha, de sok a fegyverük: pisztoly, puska,

modern géppisztolyok vannak rájuk aggatva. Úgy látszik, komoly kiképzést kaphattak, ha minden fegyverhez értenek, ami náluk van.

Csak két nap múlva derült ki, hogy egyik fegyvert sem tudják kezelni. Hozzám - úgy látszik - bizalmat éreztek, mert az egyik megkért, mutassam meg neki, hogy a legegyszerűbb forgópisztoly hogyan működik, mert ők meg sem tudják tölteni. Elvittem őket egy kis emelkedőhöz, felállítottunk egy céltáblát. Megmutattam, hogyan kell tölteni, célozni és lőni. Rettentően boldogok voltak, amikor 5 méterről eltalálták valahol a céltáblát. így aztán igen jó viszony alakult ki köztünk és a dán partizánok között. Egyébként sem szóltak bele semmibe, csak éppen ott voltak a századnál. El is kísértek bennünket a határig. Ezek után úgy gondoltuk, hogy védelmünkről mégis csak jobb, ha saját magunk gondoskodunk. Szerencsére erre nem volt szükség.

Pár nap múlva jött a parancs, indulás a dán-német határ felé, ahol Töndernél kerülünk angol fogságba. - Tehát a dán ígérgetés és a gyors hazaszállítás kútba esett. Utunk Over Jerstal-on,

19