Göcsei Imre: A szögesdrót mögött. Egy hadifogoly naplójából - Kisalföldi Szemle 1. (Győr, 2001)
Fogságba kerülünk
Fogságba kerülünk Az 1945-ben Dániába vezényelt 91. gyalogezred I. zászlóaljának 1. századának katonái május első napjaiban nagy izgalommal hallgatták a rádió híreit es egyéb rémhíreket. Mindenki arról beszélt, hogy rövidesen vége lesz a háborúnak. A dánok szerint csak napok kérdése, hogy a németek leteszik a fegyvert és mindenki, a magyar és a német katonák is haza mehetnek. Május 5-én Arnitlundban nagy eseményre ébredtünk. A rádió bemondta, hogy az elzászi és a hollandiai német csapatok letették a fegyvert és reggel 8 órakor életbe lépett a fegyverszünet. Mintha megbolondult volna mindenki. Mindenütt zeneszó, ének, kiabálás, ujjongás, minden házon a piros fehérkeresztes nemzeti zászlót lobogtatja a szél. Örömmámorban úszik az egész ország. Megcsap bennünket is a felszabadulás kitörő öröme, lelkesedése, amely ott vibrál a levegőben. - De mi csak annak örültünk, hogy most már sem a nyugati, sem a keleti fronton nem vetnek be bennünket. De azonnal felmerül a kérdés: mi lesz velünk? Hadifogság? Hol? Mikor? Meddig? Izgalmas várakozás. Megkaptuk a német hadosztályparancsnokságtól a parancsot a fegyverletételre. Századparancsnokunk egész nap be van rúgva. Nekem kell intézkedni. A fegyvereket összegyűjtjük és a szakaszom padlásán őriztetem. Horváth szolgálatvezetővel megbeszéljük, hogy a biztonság kedvéért hagyjunk meg tíz puskát, néhány pisztolyt és hozzá megfelelő mennyiségű lőszert. Ki tudja, nem lesz-e rá szükség. Volt egy kispuskám, amelyet végighurcoltam fél Európán. Most vagy 500 tölténnyel odaajándékoztam a házigazdámnak, aki nagyon megörült neki. Újabb parancsot várunk. A fegyvereket teherautóra rakják és elviszik. Mi maradunk. Az őrség fegyver nélkül áll. Május 8-án újabb parancs érkezett. A 91. gyalogezred nem megy Németországba, hanem Dániában marad. A dánok veszik át a „védelmet", hogy a német katonák meg ne támadhassanak 18
