Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
XIII. Meszlényi Terézia — leveleinek tükrében
kívánta kapcsolni barátnőjét, részt akarván venni a sorsában, még látványosabb kudarcba fulladt. Meszlényi Lajost, Teréz unokatestvérét, különösebben nem érdekelte Auguszta. Itt kell még egyszer újra kitérnünk a Pestet elhagyó barátnő és Kossuth kapcsolatára. A jelek szerint - Teréz két levelében is megemlíti, hogy hosszasan beszélgettek róla Kossuthtal — Auguszta egyáltalán nem volt a Meszlényi lány udvarlójának közömbös. Bár nyilván óvatosan és tétován beszélt róla, hogy Terézt meg ne bántsa, de gyakori emlegetésével azt juttatta kifejezésre, hogy nem teljesen közömbös számára. Ha talán nem is a szépségéért, de műveltségéért föltehetően kedvelte Kossuth Augusztát. Vetélytársnője azonban már régen kiszemelte magának. Kossuth szelíden bele is törődött a megváltoztathatatlanba; tudomásul vette, hogy Teréz határozottsága és célra törése mellett a másik, fiatalabb és műveltebb nő számára nem teremhet babér. Politikai témát csak igen kevéssé érint leveleiben Teréz. Úgy tűnik, a politika iránti érdeklődése egyébként is csak színlelt kíváncsiság volt, amely kezdetben főként Kossuthnak szólt. Érzékelhető, hogy a politika csak annyiban kelti fel az érdeklődését, amennyiben annak köze van az általa kiválasztott férfihez, mint politikaformáló tényezőhöz. A jelentősebb ellenzéki politikusokkal kapcsolatban, akik kiszabadulása után sűrűn látogatták Kossuthot, nincs közölnivalója Teréznek. Deákot, férje „leg kedvesb barátját" ugyanakkor két ízben is említi. Boldogsággal tölti el, hogy a reformellenzék egyik nagyteldntélyű vezetője kifejezésre juttatja, tiszteli és becsüli a hazáért börtönbüntetést szenvedett Kossuthot. 1840 végén ugyanis, amikor Kehidáról felruccan Pestre, Deák Ferenc fontosnak tartja, hogy látogatást tegyen Kossuthnál, akinek szabadlábra helyezéséért maga is sokat tett. Teréz láthatóan igen büszke Deák barátságára, 384 aki jó benyomást gyakorolt rá. A liberális ellenzék tagjai közül ifjabb Prónay Gábor bárót (1812-1875), Túróc vármegye 1839/40. évi megválasztott követét említi még, aki az 1840-es évek első felében szintén Kossuth hívének számított. Feltűnő, Kossuth Zsuzsanna levelét idézi a róla írt regényes összefoglalás: Földes Éva- Szabó Emma: Kossuth Zsuzsanna, a magyar szabadság ismeretlen hősnőjének élete és levelei. Bp., 1944. 41-42.; Rabati, 2005. 105.) 384 Deák Ferenc a Pesti Hírlap „modora" kapcsán 1841 első felében Széchenyi és Kossuth között kirobbant vitában határozottan a lap szerkesztője mellé állt. Ám hamarosan kiderült, hogy Deák a szó szoros értelmében korántsem volt forradalmár. Az erőszaktól mindig félt és megvetette azt. Természete szerint leginkább a meggondolás, a tárgyalás, a minden áron való megegyezés és a béke embere volt. 1848-49 forradalmát már csak igen kelletlenül, a háttérbe húzódva vállalta. (Király Béla: Deák Ferenc. Bp., 1993. 68-69., 109.) A szabadságharc alatt, és annak bukása után tanúsított túl óvatos, mérlegelő, és már-már szinte a gyávasággal határos ténykedésével, a megalkuvásra erősen hajlamos jellemével már nem tudott Kossuthné megbarátkozni. Különösen azt nem tudta megbocsátani Deáknak, hogy amikor „szegény lelkeit", vagyis gyermekeit a fogságból kieresztették, s ők Pestre érkeztek, Deák Ferenc keresztapjuk, a „nagy jó barát" nem segített rajtuk, sőt tudni sem akart róluk. Ehhez még - Tanárky följegyzése szerint - azt is hozzáfűzte a beteg Kossuthné, hogy a történelem majd igazságot fog szolgáltatni ,,a' mostani generatió imádott Deákjának", aki a világosi katasztrófa utáni szomorú napokban, amikor a legegyszerűbb magyar embert is üldözőbe vette az osztrák hatalom a forradalom alatti szerepe miatt, „egész kényelemmel Kehidán pipázott!" (MOL R 195 TGY: Napló. 16. kötet, 80-81. 1865. december 14.)
