Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
XIII. Meszlényi Terézia — leveleinek tükrében
Annál kritikusabb hangot üt meg Zsuzsannával (Zuzival), Kossuth „ikerleikével", a „nagy r tehetséggel és bátorsággal" megáldott, 380 a politika iránt is érdeklődő 381 fiatal nővel szemben. Teréz alig tudja palástolni, hogy féltékeny Zsuzsannára. Levelében gúnyosan említi barátnőjének Zsuzsanna állítólagos — valószínűleg ártatlan — pesti kalandjait. Rosszmájúan azt terjeszti róla, hogy a kacér lány Párádon is szívesen fogadja a férfiak udvarlását. Pedig mint minden valamirevaló nő, Zsuzsa is csak tetszeni akart nekik. Nyilvánvalóan az volt legfőbb bűne, hogy csodált bátyjához, testvérei közül, ő állt a legközelebb. Míg a Madarász fivérek és Vachottné lelkesednek Kossuth Zsuzsáért, kedvességét, szellemi képességeit és „magasztos érzését" dicsérve, 382 addig Teréz csak a riválisát látja benne, akit férje különösen szeret. Az is bosszantja, hogy a barátnőjének szánt jóvágású Rudolf öccsét „elszerette" a szép kék szemmel és gazdag szőke hajjal megáldott Zsuzsanna. Bár az összeismertetett két fiatal kapcsolata csak rövid ideig tartott, Auguszta mégis nehezen heverte ki a szakítást. Teréz is céloz erre levelében, amikor barátnője „fájdalmasan eréntett szívéről" tesz említést, alig négy hónappal Zsuzsanna és Rudolf 1841. január 9-i esküvője után. Az ízlése és akarata ellenére megkötött házasságra utal levélbeli megjegyzése: „A Sors még is csak kérésztől viszi, aminek én oly igen ellene küzdtem." Újdonsült menyecskeként Kossuthtal töltött boldog óráit is megkeserítette, hogy gondosan fölépített terve rosszul sült el, s nem Tanárky Auguszta, hanem Zsuzsanna lett a sógornője, akit nem szívelt. Érzelmei később sem változtak meg Zsuzsanna irányában, sőt sokat emlegetett szívtelensége és mérhetetlen önzése Rudolf öccse halála után igen látványosan kiütközött. 383 Másik kísérlete, amellyel családjához — és természetesen magához — 380 Beck Vilma visszaemlékezéséből idéz Rabati, 2005. 27. 381 Kosáry, 2002. 36. 382 Rabati, 2005. 26. 383 Kossuth Pozsonyban, az országgyűlés színhelyén tartózkodott 1848 januárjában, amikor elért hozzá a tüdőgyulladásban váratlanul elhunyt sógora halálának a híre. Kossuth hü és igen tehetséges harcostársát veszítette el, aki ráadásul legkedvesebb húgának volt a férje. Teréz az országgyűlés idejére gyermekeivel, a nevelőnővel és cselédeivel Pozsonyba érkezett, átmenetileg otthagyva a Pesten bérelt Szép utcai lakást. Kossuth javasolta Teréznek, hogy miután az országgyűlés tartama alatt úgy is Pozsonyban maradnak, a megürült pesti lakásba hadd költözzön a magára maradt Zsuzsanna gyermekeivel és Sarolta asszonnyal, Kossuth édesanyjával. De Teréz a felvetés ellen hevesen tiltakozott, és mint mindig, ezúttal is az ő akarata győzött. Kossuthék a temetés után Pozsonyba mentek, míg Zsuzsanna édesanyjával és gyermekeivel visszautazott Sárbogárdra, a gazda nélkül maradt sárbogárdi udvarházba. (Kertész, 1983. 52-53.) Teréz ezúttal is hü maradt önmagához, lelketlensége és hideg önzése ebben az esetben is megmutatkozott. Zsuzsanna jogos elkeseredésében Vörös Antalhoz, a Kossuth család régi barátjához, egykori udvarlójához írott levelében ki is fakad Teréz ellen. A maga visszafogott, finom modorában ezeket írja: „Teréz! O Teréz marad - a természet midőn ily nőt teremt egy nagyszerű hazugságot alkot. De a természet ha egyszer hazudott, vissza nem vonhatja többé - Én azt hittem, hogy meg lágyítá szívét a vesztés fájdalma, ő sírni tudott, de énjét feledni nem, szíve csaknem meg repedt, de hajthatatlan maradt - még lágyulni sem tudott - ám legyen! Ne féljen ő tőlem, nem szegény gyermekimtől - de én Pestre megyek azért lakni, mert más választásom nincs, itt nem élhetek." (Meszlényiné Kossuth Zsuzsa levele Vörös Antalnak. Sárbogárd, 1848. április 18.
