Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
XIII. Meszlényi Terézia — leveleinek tükrében
Harmadik, 1841. január 7-i levelében már nem köntörfalaz, minden „hölgyszemérmét" félretéve vallja be, hogy ő bizony rajong Kossuthért. „Én Lajost az őrűltsígig szeretem" — tör fel szíve mélyéről a már régóta kimondásra váró, korábban is alig titkolt vallomás. S ezt el is kell hinnünk neki. Semmi kétség sem fér hozzá, Teréz ezért a szerelemért mindenre képes lett volna. Adott esetben még legjobb barátnőjét is kijátszotta. A hazai romantika korában meglepő a női szív rejtelmeinek, a szenvedélyes szerelemnek ez a nyers, már-már szemérmeden föltárása. Mégis fél a „vigső lípístöl", a házasságtól, mert — mint írja — az felelősségteljes döntést igényel, „nem lehet könnyelműen tenni." Szerintünk azonban ez a látszólagos tétovázás a lány részéről kissé félrevezető szándékú. Teréz e létfontosságú ügyében nem őszinte még legjobb barátnőjével szemben sem. A valóság ugyanis az, hogy Terézia föltehetőleg mindent elkövetett, hogy siettesse az esküvőt, amely végre véget vethet majd kínzó lányságának. Gyakori — talán megjátszott — rosszulléteit is szinte fegyverként vetette be a gyermetegen naiv, mit sem sejtő Kossuthnál az esküvő siettetése érdekében. Ha kellett, betegnek tetette magát, csak hogy az imádott férfit még jobban magához láncolja. Nincs értelme a mellébeszélésnek: Teréz az örülésig szerette Lajosát. Utolsó levele már egyértelműen tükrözi Teréz szinte földöntúli boldogságát. Hiszen Kossuth „oly rendkívüli kedves líny, hogy nincs hozzá fogható." Korábban el sem tudta volna szegény képzelni „a sok baják után", hogy „ehhöz fogható boldogság" létezhet a földön. Hálás a sorsnak, hogy számára, aki szinte már csaknem lemondott a békés, meghitt családi boldogságról, egy „ritka kincset", Kossuthot juttatta neki. Örül férje közéleti sikerének, ami a pesti gyermekkórház javára rendezett zenés irodalmi esten a Redoutban olyan nyilvánvaló volt. Természetesnek látszik, és semmi kivetnivalót nem látunk benne, bogy boldogsággal tölti el: újdonsült ura „financiális dolgai is igen jol mennek." Amikor azonban folytatja a gondolatot, s elhencegi barátnőjének, bogy Kossuth „családját több kínyelemmel ellátni birja, mint sok buta gazdag, ki az vatóbol sem tud ílni", akkor már kezdünk gyanút fogni. Úgy érezzük, bogy azért lassan, titokban mindig is nagyravágyó, de ideig-óráig háttérbe szorított valódi énje végül is felülkerekedik. A Pesti Hírlap megindítása jogos büszkeséggel tölti el. „Itt az embereken Hírlap kórság van" — adja hírül az örvendetes eseményt a fővárostól távol élő barátnőjének. De vaknak kellene lennünk ahhoz, hogy ne vegyük észre, Teréznek milyen sokat jelentett, Kossuth nyilvánvaló politikai és eszmei sikere mellett, a számára közelségbe került anyagi gyarapodás lehetősége. Amikor - mintegy mellékesen - megemlíti, hogy a napilap szerkesztése Kossuthnak milyen jelentős „jövödelmet igér," 374 gyanúnk beigazolódni látszik; Terézia szíve szerint szíve s-örömest előkelősködött, ha erre alkalma nyílott. Hasonló meg374 A Landerer Lajos pesti nyomdásszal, mint a Pesti Hírlap kiadójával 1840. december 31-én kelt megállapodás előírta, hogy Kossuth szerkesztői tiszteletdíja 2500 előfizetőig évi 1200 forint lesz, minden újabb 100 előfizető után pedig további 50 forint jár majd neki. Tekintettel arra, hogy félév múlva már 4000-re, 1844 elején pedig csaknem 5200-ra emelkedett az előfizetők száma, Kossuth a lap szerkesztése által valóban komoly jövedelemre tett szert, családjának így nyugodt megélhetést tudott biztosítani. (Kosáry, 2002. 208., 216.)
