Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
A szövegközlésről
erről a dialektusról igen alapos, a főbb hangtani és alaktani sajátságokat is szem előtt tartó egykorú leírás született. A 19. század első évtizedeiben a magyar haza, az egyes magyar tájegységek és azok lakóinak tudományos igényű megismerésére irányuló magyar honismereti és néprajzi kutatás hatására a hazai folyóiratokban örvendetesen megnövekedett az ún. ország-, táj- és népis-mertető írások száma. 1817-ben a Tudományos Gyűjtemény pályázati felhívást tett közzé A Palót^ság Esmértetése különbféle tekintetben címmel. A pályatétel meghirdetői főként a tájnyelvi jellegzetességek rögzítését várták el a pályázóktól. 1819ben szintén a Tudományos Gyíjtemény jelentette meg az egyedüli pályázó, Szeder Fábián bencés szerzetes A. Palackok című dolgozatát. A munka kétharmad részében a palóc nyelvjárási sajátosságokat összegezi a tudós szerzetes-tanár. Ez volt az első olyan közlemény, amely valamely magyar népcsoport és nyelvjárás legfőbb jellegzetességeit kívánta bemutatni, s ezzel mintegy mintát nyújtott további hasonló népismertető közlemények megjelentetéséhez. Hatására föllendült a népnyelvi sajátosságok kutatása. Az elkövetkezendő évtizedekben a haza egyes vidékeit bemutató ország- és népismertető írások keretében egyre-másra jelentek meg az egyes magyar néprajzi tájegységek tájszólását, egykorú kifejezéssel „szójárását" ismertető értekezések. így jelentek meg például a gömöri barkókról és Göcsejről szóló írások, Kőváry László pedig 1842-ben Szeder Fábiánra hivatkozva sürgeti a székelység nyelvének tanulmányozását. 5 Ebbe a sorba illeszthető az a tájismertető néprajzi leírás is, amely a Regélő 1840. évi januári számaiban jelent meg. A folyóirat Ország- 's népismertetés című rovatában, F. betűjellel, Fojtényi Kászon Ferenc bencés pap és győri gimnáziumi tanár tollából megjelent cikksorozat elsősorban a rábaközi népszokásokat és népviseletet mutatja be. Ugyanakkor igen részletesen tárgyalja a rábaközi nyelvjárás - amely szerinte a dunántúli tájnyelv egyik alfaja, csekély eltéréssel -, legjellemzőbb sajátosságait. A lapalji jegyzetanyagban bőségesen idézi a legkirívóbb példákat, amelyek miatt ez a dialektus jelentősen eltér az ország egyéb magyar táj szólásaitól. 6 Mielőtt szerzőnk kimerítően taglalja a rábaközi nyelvjárás jellegzetességeit, a Tudományos Gyűjtemény 1838. évi III. kötetéből átvett gondolattal mond véleményt a dunántúli tájnyelv kirívó furcsaságairól. Az Sz. S. L. monogramú könyvkritikus, Edvi Illés Pál egy „Duna melléki s dunántúli beszédmóddal" írott könyvét ismertetve, lesújtó ítéletet mond erről a dialektusról, „melly minden honunkbeli szójárás köztt legérthetetlenebb 's legkülönösb a' hon többi lakosaira nézve, 's nem minden szavuk az egész magyar honban érthető." 5 Paládi-Kovács Attila: Táj- és népismeret a reformkorban. Magyar tájak néprajzi felfedezői. Szerk., bev. Paládi-Kovács Attila. Bp., 1985. 9-10. Vö. Palócok í. Kutatástörténet, föld és nép. Szerk. Bakó Ferenc. Eger, 1989. 13. 6 Rábaköz 's népe szokásai és divatjainak ismertetése. /Ország- 's népismertetés./ Regélő, 1840. január 9. 20-23.
