Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)

A szövegközlésről

A szövegközlésről Meszlényi Teréz jellegzetes dunántúli, ezen belül kisalföldi, Duna vidéki (egész pontosan: Győr megyei) tájszólásáról egyedül a Kossuth családdal rokonságban lévő Vachott-testvérek egyikének, a költő Vachott Sándornak (Kossuth unokaöccsének) a felesége, Vachott Sándorné született Csapó Mária emlékezik meg emlékirataiban. Megemlíti, hogy Kossuth hitvese „Győr megyei születésű lévén", mindvégig megtartotta sajátosan ízes dunántúli tájnyelvét.

1 A kényes ízlésű Szemere Bertalan, a honfoglaló Huba vezér leszármazottja, Meszlényi Terézia híven megőrzött népnyelvére célozva „paraszt modorú" és „beszédű" Kossuthnéra emlékezik.

2 E rövid utalás mellett rendelkezésünkre áll még egy hosszúra sikeredett, maróan gúnyos mondat, amely néhány, Meszlényi Terézia által használt zamatos tájszót is fenntartott az utókornak. Jósika Miklós, a magyar történelmi regényírás atyja, nem különösebben kedvelte Kossuthnét. Ettől eltekintve azonban az általa fölidézett néhány kifejezésből következtetéseket vonhatunk le Kossuth hitvesének tájnyelvére vonatkozólag, amelyet Győr megye szülötte, szülőföldjéről rég elkerülve, egész életén át megőrzött. A kérdéses mondat a szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült Jósika barátjához, Fejérváry Miklóshoz, Amerikába írott egyik leveléből való. A levélben az író Kossuthnét „őfölsőge III

k Lajosne'-nek titulálja. A mondatban, amelyet Kossuthné szájába ad, a kormányzó felesége a rendelkezésre álló kevés „píz" miatt „panaszkodott Döbröcönben: állítása szerént nem szíp dolog lévén, hogy örszénye oly víkony."

3 Barátnőjéhez, Tanárky Augusztához írott négy levele hűen tükrözi a dunántúli nyelvjárás több mint 160 évvel ezelőtti, 1830-1840-es évekbeli állapotát. E nyelvjárási terület reformkori népnyelvének vizsgálata — akárcsak a többi korabeli táj szólásé —, nyelvészeink szerint meglehetősen nehéz, hiszen megfelelő források hiányában igen kevés az egykorú, a tudós kutató rendelkezésére álló adat.

4 A korabeli adatok hiányára utaló megállapítás nyilvánvalóan megalapozottnak tűnhet általánosságban, a dunántúli nyelvjárás terület északi részét képező, s a Győr megyeivel lényegében megegyező rábaközi „szójárás" esetében azonban ez a megjegyzés nem állja meg a helyét. Ugyanis 1 Vachott Sándorné: Rajzoka múltból. EmlékiratokII. Bp., 1887. 77. 2 Szemere Bertalan: Napló (1849-1861). S. a. r., jegyz. Albert Gábor. Miskolc, 2005. 92. 3 Jósika Miklós: „Idegen, de szabad hazában" Vál., jegyz. Deák Ágnes, Gerhát Ágnes, Gilbert Edit, Joó Judit, Kokas Károly, Szajbély Mihály, Takács József. Bev. Kokas Károly és Szajbély Mihály. Bp., 1988. 114. (1854. jan. 1-jei levél) 4 Deme László: Az irodalmi nyelv hangállománya és a nyelvjárások. Nyelvünk a reformkorban. (Tanulmánygyűjtemény) Szerk. Pais Dezső. Bp., 1955. 69.