Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)

4. Pest, 1841. április 5. Meszlényi Terézia Tanárky Augusztához a pesti Szegénygyermek-kórház javára rendezett zenés irodalmi estről

oly igen ellene küzdtem. Nem bírom ki mondani - de hiszem, a te fájdalmasan eréntett szived,

493 melynek igaz bocsit csak egy oly fírfiu, mint Lajosom tudná mélytánlani, meg ért - de hiddel kedves, hogy rendeltetís, bár mint küzdjön is az ember az Sors ellen, nem változtathat rajt'. Én ugyan köszönöm neki, hogy számomra oly ritka kincset tartott fenn, mert mióta Lajost közelebb esmérem, azóta érzem, mily mondhatlan többet ír egy ily líny milliókkal bíró lelketlen firfiaknál. Ő nekem szinte oly kínyelmes és szinte pompás élletet ad, mindha százé[z]rekkel bírna, bár, mit neki az ország adott, mind vissza adta,

494 mit szinte egy kis tulságnak tartottam, és neki mondtam is, de ő azt mondta, hogy erez ő magába annyi lelki eröt, hogy nem csak a jelent, de a jövendőt meg bővebben fedezni birja. Ke[d]vesém, csak te lenníl boldog; ez egyetlen óhajtásom, és szinte a rendeltetís elő írzísét go[n]dolom magamba, hogy tán mígis én leszek, ki boldogságod eszközli. Mert szüntelen érzek valamit, ami a te helyzetet [!] hatására késztet. Most agyon búsulom magam, mert M[.] Lajos

495 irta, hogy Hustvítra lejő Becsből, és ti meg akkor akartok 493 Teréz nyilvánvalóan Auguszta frissen átélt szerelmi csalódására céloz. Igen valószínű, hogy barátnőjének súlyos lelki sérüléseket okozott a Meszlényi Rudolffal történő szakítás, aki iránt talán gyöngéd érzelmeket táplált. 194 Kossuth több mint három esztendei fogsága alatt családja állandó anyagi gondokkal küzdött. Korábban Pestre költöztetett idős szülei és három húga az egyedüli fiútestvér keresetére voltak szorulva, melytől a kenyérkereső bebörtönzése miatt mindnyájan elestek. Barátai, elvbarátai és pártfogói, így Wesselényi, Deák, Teleki László, Batthyány Lajos és mások, bízván az áldozatkészség tartósságában, gyűjtést rendeztek Kossuth és kereső nélkül maradt családja megsegítésére. Vörös Antal kimutatása szerint 6900 forint készpénz gyűlt össze a felajánlott 8400ból, kötelezvényben pedig kereken 7000 forint a 9248-ból. Kossuth, népes családja tényleges szükségletén felül, egy fillér ajándékot sem akart elfogadni. Előre kijelentette, hogy az önzetlen adakozás révén összegyűlt pénzt nem tekinti sajátjának, s ha kiszabadul, vagy visszaadja a kötelezvényeket, vagy pedig az aláírók hozzájárulásával közcélra fordítja azokat. Kiszabadulása után becstelenségnek tartotta volna a fogsága alatt összegyűlt pénz megmaradt részét fölélni. Végül 1841-ben 5000 forint értékű kötelezvényt adott át a részvételével nem sokkal korábban megalapított Iparegyesületnek. (Kosáry, 2002. 193-194., 204.; vö. Szabad, 1977. 49.) 495 Meszlényi Lajos (1804-1868) - Fejér megyei birtokos. Apja, Meszlényi Ignác (1781-1826) táblabíró, több éven keresztül alszolgabíró, majd szolgabíró a megyében. Anyja Bobits Rozália. Szüleinek ő az egyedüli fia, a négy leánygyermek - Karolina, Mária, Johanna és Kazimira - mellett. Lajos 1830-tól aljegyzőként részt vett a megyei közéletben, majd az 1840-es évek második felében a Kőszegen lévő Dunántúli Kerületi Táblánál teljesí-tett tiszteletbeli ülnöki szolgálatot. Ekkoriban vette feleségül a neves kőszegi Chernél családból származó chernelhá/.i Chernél Rozáliát (1824-1902), akinek bíztatására visszaköltöztek Velencére. Fejér vármegye 1843. évi nemesi összeírása szerint Meszlényi Lajos még velencei birtokosként lett összeírva. 1845-ben, Vas vármegye nemeseinek összeírásakor azonban már Chemel Ferenc szolgabírói járásában, Kőszeg szabad királyi városában vették nyilvántartásba, a 105. sorszám alatt. (Vas vármegye nemesi összeírásai I. köt. IV. füzet. Összegyűjtötte és kiadja Schneider Miklós. Szombathely, 1942. 164.) Lajos húga, Meszlényi Mária még 1840-ben tiltakozott a vármegyénél, hogy bátyja a velencei, dádi, györkönyi - apjuktól hátra maradt - ősi jószágok eladásán és elzálogosításán munkálkodik, s ezeket már jelentős adóságokkal terhelte meg. Velencén Meszlényi Lajos 414 kat. hold földet birtokolt. Dádi birtokrészét ugyanakkor már a Szluha család egyik tagja bérelte. A család leszármazottai szerint Meszlényi Lajos sokat utazott, műgyűjtőként festményeket vásárolt Bécsben. (Kupi, 2004. 44-45.) 1864-ben