Losonczy Tóth Árpád: Egy boldog mennyasszony levelei. Meszlényi Terézia és Tanárky Auguszta levelezése - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 13/2008 (Győr, 2008)
4. Pest, 1841. április 5. Meszlényi Terézia Tanárky Augusztához a pesti Szegénygyermek-kórház javára rendezett zenés irodalmi estről
nök szavaltak, ugy mind G[r.] Rogendorf Kitti, 481 Bujánovicsné 482 és igen sok mások, kik zongoráztak is. Fírfiak közöl G[r.] Fesztetics Leo, 483 G[r.] Májláth 484 és az én kedves Lajosom 485 voltak az ható szeműek, meg Beke Kálmán 486 is több másokkal ín[e]kelt. De mikor kedves jószágom fellípett, oly borszató íljen kiáltások voltak, hogy szinte meg kábultunk. 487 A Terem fulladásik tele volt. Ez egy... Most hal[l]ad a másik nagy újságot. Mult holnap 24 dlken nálunk lakodalom volt: Erdélyi 488 elvette Nellit 489 hála Isten; én igen vig nyoszoló Aszkészült csillárok sugározták a fényt, amelyet falitükrök vertek vissza. A nagy teremben, kilenc csillárban 2600 gyertya égett, míg a kicsiben három csillár lógott a mennyezetről. A pompás látványt nyújtó dunai klasszicista palotasor a reformkori Pest ékessége volt, melyről a reformkori külföldi látogatók csak a legnagyobb csodálattal és elismeréssel emlékeztek meg. Az egységes klasszicista pesti városkép egyik meghatározó épülete volt Pollack Mihály Vigadója. Méltán volt rá büszke minden pesti és minden magyar honfi. A Redout azonban mindössze tizenhat évig létezett. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc idején az első képviselőház itt tartotta üléseit. Amikor Görgey Budát ostromolta, a várat védő Hentzi tábornok 1849. május 15-én bosszúból szétlövette a pesti klasszicista palotasor remek épületeit. A Redout leégett, újjáépíteni nem lehetett többé. (Gábor István: A Vigadó története. Bp., 1978. 7-14.; Csordás Lajos: Egy csillár maradt a hajdani Redoutból. Népszabadság, 2003. jan. 13.) 481 Gróf Roggendorf Katalin (*?-t?) 482 Bujánovicsné - feltehetően a jogvégzett Bujanovics Kornél (*?-t) második felesége, Beniczky Mária (*?-t?) (Pesti Hírlap, 1841. ápr. 3., 218.). Frankenburg Adolf író, publicista és szerkesztő, a pesti szegénygyermek-kórház későbbi titkára visszaemlékezésében megemlíti, hogy a fényes és jelentős bevétellel zárult felolvasó esten Bujánovicsné úrhölgy Eötvös József Megfagyott gyermek című versét adta elő (Frankenburg, 1868. II. 89.) 483 Festetics Leó, gróf (1800-1884) - színház- és művészetpártoló főúr. a magyarországi kisdedóvás élharcosa (Tolna vármegyei birtokán, Belacon jött létre az első falusi óvoda 1835-ben), 1845-től Zala megye adminisztrátora. 1853 és 1854 között a Nemzeti Színház igazgatója volt. Lapot szerkesztett (Délibáb), zenei müvei maradtak ránk, emellett több színészed tanulmányt és könyvet is írt. Felesége báró Kray Borbála. 484 Majláth (Mailáth) [János], gróf (1786-1855) - író, műfordító, történész, publicista. Bölcsészetet és jogot tanult. 1808-ban, Bécsben a magyar kancellária fogalmazója, majd titkára lett. Munkatársa volt az Aurorának, segítette az 1838-as árvíz után kiadott Buda-Pesti Árvízkönyv kiadását. 1839-től 1848-ig szerkesztette a németnyelvű Iris c. zsebkönyvet. Megírta a magyarok, valamint az osztrák állam történetét, szerkesztette a konzervatív beállítottságú Nemzeti Újságot és a Világot. Magyar írók müveiből fordított németre, gyűjtött és német nyelven adott ki magyar meséket és mondákat. Mint a bécsi udvar híve, szembeszállt a reformtörekvésekkel és Kossuth politikájával. Anyagi gondjai miatt informátorként a bécsi titkosrendőrség szolgálatába szegődött. A jótékony célú „esti mulatság" megnyitó beszédét (előszavát), amelyet gróf Rogendorf Katalin kisasszony mondott el, ő írta. 485 A fogságából kiszabadult Kossuth rendkívüli népszerűségnek örvendett Pesten, így a jótékonysági estély berekesztésére, „végszó"-jának megtartására természetesen ő kapott fölkérést. (PH. uo.) 486 Beke Kálmán, szabadszentkirályi - Esztergom, Baranya, Győr és Mosón vármegyék táblabírája, a központi cenzúrahivatal ülnöke, majd kancelláriai titkár. 1841-ben a Pest-budai Hangászegyesület igazgató választmányának tagjául választották. 487 Kossuth a „zárszó" előre megírt kéziratát elveszítette ugyan, de az előadást lezáró rögtönzött magyarnyelvű beszéde olyan hatásosnak bizonyult, hogy „a tapsok - s kihívásoknak vége-hossza nem volt." (Frankenburg, 1868. II. 91.) 488 Erdélyi [János] (1814-1868) - költő, esztéta. Az MTA tagja (1. 1838., r. 1858.) Jobbágycsaládból származott, de hogy méltó legyen szerelme, Vachott Kornélia kezére, 1841-ben ügyvédi oklevelet szerzett. A Kisfaludy Társaság tagja (1842), majd titkára (1843-1860). Neve 1834-től vált ismertté versei, illetve kritikái révén. Az 1840-es években már az irodalmi élet egyik vezető személyisége. Ekkor kezdett hozzá a magyar népdalok és mondák gyűjtéséhez. 489 [Vachott Kornélia] (1817-1842) - Erdélyi János felesége, Vachott Imrének, az Esterházy-uradalom gyöngyösi ügyészének lánya, az irodalmár Vachott fivérek (Kossuth unokaöccsei. Vachott Sándor (1818-1861): író, költő; Vahot Imre (1820-1879): szerkesztő és író, a Pesti Divatlap, majd a Budapesti Divatlap szerkesztője) nővére.
