Horváth Józsefné: A győri Zrínyi Ilona Gimnázium - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 12/2005 (Győr, 2005)

I. Az intézmény története

képzés fejlesztését szolgáló intézkedések c. fejezet 4. pont.) Majd így folytatódik az operatív terv: „A gimnazisták csökkenő arányának megfelelően csökkenteni kell a gimnáziumi osztályok, illetve a gimnáziumok számát. Mivel Sopronban jelenleg is indokolatlanul magas a gimnáziumi osztályok száma - ezt egyébként az is igazolja, hogy beiskolázási gondokkal küzdenek -, ezért a város 3 gimnáziumából - a legfiatalabb és a legkisebb gimnázium szakközépiskolává való átszervezését indokoltnak tartjuk. Az intézmény a megszűnő gimnáziumi osztályok helyett 1978. szeptember l-jétől átvenné a szakközépiskolai óvónőképzést a győri Zrínyi iskolától." (Előterjesztés... 27-28. o. 4. pont) A továbbiakban így kívánják elrendezni a megszüntetésre ítélt intézmény sorsát: „Javasoljuk továbbá, hogy 1978. szeptember l-jétől a győri Zrínyi középiskola fokozatosan szűnjön meg. A megszűnés 3 éve alatt egyre fogyó létszámmal a Kazinczy Gimnázium épületében délutáni tanítással működjék önállóan az iskola. A Zrínyi Ilona Középiskola 1978 szeptemberével felszabaduló épületét tanácsunk - a Tanítóképző Főiskola indokolt fejlesztését támogatva - az Oktatási Minisztériumnak adja át." (Előterjesztés... 28. o.) Ez az előterjesztés, illetve ennek az 1977. július l-jén tartott tanácsülésen való elfogadása pecsételte meg az ekkor már 22 éve működő középiskola sorsát. Visszatérve az 1977. június eleji rendkívüli tantestületi értekezletre: az osztályvezetői tájékoztatás után a „volt Zrínyi" tantestülete hozzászólásokban fejtette ki ellenvéleményét. Hivatkozott az iskola múltjára, az elért szép eredményekre, hagyományokra, az öszszeszokott, jó tanári és diákkollektívára. Felajánlották, készek a népgazdasági érdekeknek megfelelő profilú iskolatípussá átszerveződni, csak maradjon meg az intézmény. Felvetették a más intézménynyel való együttműködés hátrányait, a bejáró tanulókra váró nehézségeket a délutáni oktatás miatt. Szóba került az is, hogy a már több éve sikeresen működő óvónőképző szakközépiskola új környezetbe történő áttelepítése vajon megtakarítást jelent-e az oktatásügynek? Felvetődött az a kérdés is, hova helyezik el a 29 nevelőt. A több óráig tartó, feszült légkörű értekezlet nem nyugtatta meg a kedélyeket, pedig Jankovits György osztályvezető a nevelők sorsát illetően úgy nyilatkozott, hogy a jelenleginél mindenki csak jobb kö-