Horváth Józsefné: A győri Zrínyi Ilona Gimnázium - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 12/2005 (Győr, 2005)

I. Az intézmény története

Ián ezt olvashatjuk Deák Ferencről: „A győri akadémián 18171821 között jogi és bölcsészettudományi tanulmányokat folytatott. 1823-ban ügyvédi oklevelet nyert." Maga az épület is műemlék jellegű. 1968-ban ünnepelte 100 éves fennállását. A falán az 1968. május 20-án felavatott emléktábla jelzi, hogy ez az épület volt 1868-tól a győri Jogakadémia. Vörös Károly: Győr művelődése a dualizmus korában című tanulmánya (Győr, 1972. ARRABONA 14.) részletesen ismerteti a győri Jogakadémia - s ezzel a Zrínyi Gimnázium jelenlegi épületének - létrejöttét és sorsát is. Az „öreg jogakadémiát", tehát azt az intézményt, amelyben Deák Ferenc mellett még több nagy, közéleti személyiség is tanult, az 1848-49-es szabadságharc leverését követő iskolapolitika megszüntette. 1860-tól kezdve nemcsak Győrből, hanem a szomszédos vármegyékből, az akadémia egykori egész vonzáskörzetéből kezdeményezések történtek az intézmény visszaállítására. Ez azonban csak közvetlenül a kiegyezés után történt meg. „Két év múlva a város már átadja az immáron három, később négyévesre emelt képzési idejű, de már csak jogi ismereteket adó intézmény által felépített új székházát is." Hogy ez a hősi lendülettel kiharcolt, és kezdetben olyan lelkesen látogatott intézmény (1871-72-ben volt a csúcs, 151 hallgatóval) végül is 1890-91-ben elnéptelenedve (ekkor már csak 35 hallgatója volt) megszűnt: több oka volt. Az egyik, s talán fő ok az volt, hogy 1876-tól egy kormányintézkedés az ügyvédi diplomát jogi doktorátushoz kötötte, ezt pedig csak a pesti egyetem adhatott. Érdekes viszont, hogy ennek ellenére a képzési idő 7 héttel kevesebb volt a győrinél, ami az otthonuktól távol lakó hallgatóknak anyagilag is előnyt jelentett. Kedvezőbb volt a főváros felé a közlekedés is, „mellékfoglalkozást" is könnyebben tudtak itt a diákok szerezni maguknak. És miután a magántanulást is megszüntették, a Győri Jogakadémia elnéptelenedett, majd megszűnt. Épületét továbbra is oktatási célokra használták: 1948-ig működött itt átlagosan 8 tanulócsoporttal az Állami Polgári Leányiskola, ami azután átadta helyét az új iskolatípusnak, az általános iskolának. A „Kisalföld" 1971. szeptember 18-án egy kutatásokon alapuló helytörténeti témájú cikket közöl: „Rajziskolától a főiskoláig" címmel. Ebben olvasható, hogy Győrött: „Az ősi iskolacentrum a Szé-