Joannes Bocatius: Jaurinum redivivum. Győr visszafoglalása. Hősköltemény - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 1/1998 (Győr, 1998)

szolgálói vagyunk hűséggel a pesti basának; ő küldött most is. Hát nyiss kaput, ó, hamar immár! Ellenség támad nyomban bástyáitok ellen; győri vidéken jár, mondjátok a várkapitánynak; örvend majd, tudom én, jutalom lesz érte a béred. így szólott s hamarost meggyújtja petárda kanócát — nem kénnel készült — s úgy ódalog el kapuboltból. Hajtja tüzét gyorsan Vulcánus, a fal betörője jól lobog immáron, rettendő dördöletet tőn. Hullik a két kapuszárny, félfái a földre terültek, már a retesz meg a zár széttörve ezernyi darabra. Nyitva erővel az út. És honfiaink a kitárult résen, a kőhidon át rendelt helyeikre beszállnak. Itt a vitéz frankok, s ott hadra keményen a vallon, ezt követé hosszú lándzsákkal a félnivaló sor; ott magyar és német: benyomulnak a bástya közé mind. Hirtelen ott támad Schwarzenbergünk maga is már; hangja parancsokat oszt, híván háromszor a Jézust! Itt is, amott másrészt kürtök recsegének ijesztőn, mégis az első fal védőit az útban elölték. Álmából a basát fölverte azonnal a lárma. Amul — a párnákról felszökken, a falra akasztott kétélű kardját jobbjába ragadja, kivován; más keze zászlót fog. Hol van hadinépe — kereste. Rendeli: szállják meg váruk kapuit; szava harsog, hív segedelmet. Bősz, mint Lybia szülte oroszlán, s farkas, amely nem ügyel hajtók számára — a hentes kése, amely nem fél kétszarvú baromiul, ezertől. — Csülagokat ver a zaj, Győr védekezői üvöltnek, jaj zendült iszonyún: Végünk van, a győri seregnek! Ellenség a kapun, meghág falakat, s valamennyi tornyokat elfoglalt, már minden erőd az övé lett. Jaj, nyomorultaknak! Most oltalmunk ki lehetne! Várba, hová fussunk? Itt dúlja a német a várost. Elvesztünk! Ez a nép győzhetlen a háborúságban. Újra e székbe beszáll falkája hitetlen ebeknek. Ó, törökök! Be rövid szállás vala Győr minekünk csak, s vissza hazánkba sosem mehetünk, mert tiltja a végzet. Nem sejténk, mi a sors. Ellenség, jaj, ne keressen ily vendég-tűzhelyt. Fussunk! Hova? Úgy leterítnek mint szarvasmarhát. Futnunk kapukon lehet most csak!