Joannes Bocatius: Jaurinum redivivum. Győr visszafoglalása. Hősköltemény - Győri Tanulmányok Füzetek. Tudományos Közlemények 1/1998 (Győr, 1998)

Férfiak és nők így küldték fel az égre keservük. — Szerte a városban szágulda kivált a basájuk, mint juhokat raboló farkas, meg is áll dühödötten, támad a vert nyílás ellen: császár zöme áll ott. Űzi kemény szókkal szemben vele győri törökjét: —Erre kutyák, ide most! Nincs fegyver a harcra kezünkben? Bezzeg elárultak! Tisztességünket a restség lopja ki. Meghaltok, fegyvert ha sietve vitézül nem fogtok! Feleség s császári urunk szive elhagy! Eddig az ellenség s ennyit sem haladna, ha szólnak őreitek nékem tegnap még, beste sereg ti! Mért vagytok lusták? Velem együtt űzd el az ellent! Rajta tehát, megújult szívvel ki-ki fogja a fegyvert! Veszni ha kell mostan, hadd vesszek el én becsülettel! Szólt, Mahomet népét ki vezérli — lobogva forgatván a vasát, rontott közibe a kaput meg— szállta kereszténynek s állott tusakodva vitézül. Hajtja a harcra harag, buzdítja tüzelve a bánat. Mindeneket lemetél szemben s nem nyughat a harcon többé meg. Gyakran fékezte dühét a keresztény. Híg, tüzes ólmokkal lett teste lelőve földre le mégse rogyott; tágabbra lazult zabolája szörnyű dühének még; sokakat küldött a halálba. — Népe köré tömörült, védték urukat, ki fejében még sisakot se viselt; egy leple fódé el a testét, szűkös ez is, csaknem szült meztelenül van a tagja. Halni megy álmából. —Mars kedvez a két hadi félnek: egy se iramlott meg, helyt állt s tombolt a vasával. Győztes a győzöttel hullt el — mindegy, mi a célja. Most a basát ismét egy lándzsa hasítja keresztül; harca, a bősz, elakadt; elsápadt arca, lerogyva fekszik a föld talaján, sarkával még rúg a földbe, lelke kiszáll, mordul s lentebb a pokol befogadja. Vállairól a fejét hajlott karddal lemetélik. — Csakhogy a többit nem gátolja vezére halála. Többre törekszik még, mint mennyire bír erejével. Nincs, mi riassza, lövés — bátran dacol ő a golyókkal; támadnak kapukat, újból megvenni akarják; semmi egyéb sem kell, küzködnek ezért, de sokáig. Csakhogy a német sor lándzsája megóvja szilárdan, és a tömött hadi rend feltartja a lankadozókat,