Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Első tárgyalási nap 7957. július 24.

kellene autóval átvinni a határon.

55 Majd azt mondta, hogy egy öt percre adjam át a kocsit. Én megengedtem, hogy a nők és a vámtiszt beszálljanak az autóba, majd amikor a kocsi indult akkor én is felugrottam rá, mivel nem akartam azt elhagyni. Azért engedtem meg a két nő átszállítását, mert nekem a vámtiszt azt mondta, hogy az útlevelük rendben van. Az osztrák határtól körülbelül 15 méterre én kiszálltam a kocsiból, a vámtiszt pedig a sofőrrel és a két nővel együtt még továbbment. Én itt gondoltam, hogy megvárom őket, amíg visszaérnek és majd Hegyeshalomba viszszajövök velük. Amikor kiszálltam, egy pesti sofőrrel találkoztam, akivel pár percig beszélgettem az itthoni dolgokról. Én nem beszéltem rajta kívül senki mással. Helytelen Nagy László gépkocsivezetőnek az a vallomása, miszerint én egy 15-20 főnyi tömegnek beszédet mondottam volna. Nem mondhattam, mivel a pesti sofőrön kívül más nem volt ott, azon kívül nem tudok németül, és nem mondhattam beszédet. A gépkocsit hiába vártam, és így én gyalog jöttem vissza a magyarosztrák határig. Itt megvártam a gépkocsit. Hegyeshalomban a hátsó ülést vöröskeresztes kötszerekkel megraktuk és Nagy Lászlóval ketten jöttünk vissza Győrbe. Körülbelül hat-hét nagy tekercs kötszer fért bele az autóba. Mielőtt berakták volna az autóba, én meggyőződtem arról, hogy azok valóban kötszerek és nem mások.

56 Győrbe érve a kötszereket és a gépkocsit leadtuk. Petz népbíró kérdésére: Somogyi vagy Somogyvári egyén Hegyeshalomban maradt, én őt soha többet nem láttam. Én nem utasításra mentem Hegyeshalomba, hanem magam kértem, hogy elmehessek. Én magamtól mentem fel a katonatanácsra, hogy nem akarnak-e valamit küldeni, vagy üzenni Hegyeshalomba? Domán ekkor mondta nekem, hogy mit mondjak meg a határőrségnek. Lovas népbíró kérdésére: 29-én a munkástanács megválasztása után minden egyes munkástanácstag egy rövid igazolást kapott, melyben az állt, hogy X.Y. a munkástanács tagja. A többi szövegre már nem emlékezem. Tihanyi Árpád nevezetű egyén írta alá ezeket a megbízó leveleket.

57 Ezt a papírt mindenhol elfogadták, ha felmutattam.

58 Én nem voltam vezető. A határőrtisztek az üzenetet elfogadták tőlem és nem igazoltattak le, vagy nem kételkedtek abban. Nem tudom hány tagja volt a katonatanácsnak. Azt sem tudom megmondani, hogy milyen tevékenységet láttak el, csak azt láttam, hogy a tömegesen jelentkezőknek utazási igazolványokat állítottak ki. Petz népbíró kérdésére: azt sem tudom megmondani, hogy Szigethy Attiláék kikkel akarták őriztetni a raktárakat. Ügyész kérdésére: előző vallomásomat helyesbítem annyiban, hogy én amikor a nemzeti tanács üléséről kijöttem, akkor hazamentem és amikor visszajöttem, akkor találkoztam össze a folyosón Juhász századossal. Nem tudom, hogyan került fel az én nevem a hadseregszervező bizottságba. Azt sem tudom, hogy ilyen bizottság volt. „V" jelzésű igazolványom nem volt. Ezek az igazolványok Szigethy Attila aláírásával voltak ellátva, nekem pedig Tihanyi Árpád aláírásával volt egy igazolványom, amelyben az állt, hogy az igazolvány tulajdonosa jogosult a „V" jelzésű