Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Ügyészi fellebbezés 7957. november 4.

számú jegyzőkönyvében foglalt állásfoglalására, amely szerint tehát nem törvényi tényállási elem, hogy az elkövető azzal a célzattal hajtsa végre a cselekményét, hogy ez által a népi demokratikus rendszert megdöntse, illetve ezt előmozdítsa. Mivel azonban a népbíróság ítéletében a szándékot és célzatot is tisztán és világosan ítélte meg, így ennek a büntetés kiszabásánál is feltétlenül érvényre kellett volna jutni. A fentiek alapján tehát a fellebbezési óvás az anyagi büntetőjogi szabály helyes értelmével ellentétes alkalmazása miatt történt. III. r. dr. Csincsák Endre vonatkozásában fellebbezési óvással élek súlyosbítás végett. A Népbírósági Tanács ítéletében a III. r. vádlott vonatkozásában megállapította a mozgalomban és szervezkedésben való tevékeny részvételt. A vádlott cselekményének minősítése nem vitatható, de a tevékeny részvételnek egy olyan fokát valósítja meg, amelynek társadalmi veszélyessége és lehetőségei is sokkal nagyobbak, mintsem, hogy az arányban állana a kiszabott büntetés mértékével és súlyával. Vádlott tagja volt a megyei tanács munkástanácsa héttagú intézőbizottságának és ott elsőnek vetette fel a kommunista dolgozók elbocsátásának kérdését, és a továbbiak során egyik főhangadója volt azoknak, akik a megyei tanácson belül a kommunista üldözést folytatták. A későbbiek során mindenben együttműködött II. r. vádlottal és őt tanácsaival is ellátta, segítette. Vádlott ugyancsak részt vett esetek szerint a megyei tanács vb ülésein, ahol helytelen jogi tanácsokat

9 adott a vb-nak a megyei tanács jogtanácsosa minőségében. Helytelen tanácsainak következménye lett, hogy a vb számos alkotmány és törvényellenes határozatot hozott és sajnos ezek a határozatok nagyobb részt végrehajtásra is kerültek. Ugyancsak a kormány rendeleteivel való egyet nem értését hangoztatta és ilyen vonatkozásban adott helytelen jogi tanácsot a vb-nak az egyik vb ülésen. A megyei tanácson vádlott első felszólalására határoztak a sztrájk kérdésében, amelyet vádlott helyesnek, jogosnak és követendőnek minősített. Hatására fogadta el a megyei tanács a sztrájkot és a megyei tanács példáját követve sztrájkoltak a megye államigazgatási intézményei, sőt gyárak, üzemek

10 is. A későbbiek során aktívan közreműködött abban, hogy a szakszervezet vezetősége újjá legyen választva, és az új vezetőségbe sikerült átmentenie

11 a már feloszlatott munkástanács több tagját. Formálisan tehát a munkástanács megszűnt, de valójában a szakszervezet vezetőségében tovább élt és dolgozott. A fentiek dióhéjban vázolva megmutatják azt, hogy III. r. vádlott vonatkozásában a tevékeny részvétel egy súlyosabb esetével találkozunk, amely feltétlenül szigorúbb megítélés alá esik, mint az ítéletben. A népbíróság vádlottnál ugyancsak enyhítőként értékelte büntetlen előéletét és családos állapotát, s itt kell megjegyeznem azt, amit már korábban az I. és II. r. vádlott vonatkozásában megjegyeztem: ez kis mértékben jöhet számításba politikai bűncselekményeknél.